Igazi vámpíros, vérállatos, táltosos, démonos, múzsás stb. regény magyar szereplőkkel, aktuális magyar politikai, gazdasági, társadalmi vonatkozásokkal, érdekes egyiptomi történelmi levezetéssel, irodalommal. Egy nagyon szókimondó, talpraesett, többdiplomás, pasi nélküli lány Bori, aki vámpírológusként külföldön is jó nevet szerzett a szakmájában. Amikor megszűnik a munkája a Vámpírkutató Intézetben, nem megy el Amerikába, ahol jó állás, s a barátai várják, hanem elfogadja Attila, s a Nemzetbiztonsági Hivatal megbízását. A feladata a következő: felvételt kell nyernie az IQ vámpírok soraiba, s ki kell derítenie, hogy a vezető politikusok tanácsadói mit titkolnak emberi szövetségeseik elől. Némi vámpírvérrel feltuningolva, kiélesedett hallásával Bori egyre több információhoz jut, s rájön, hogy az agyas agyarasoktól egy rivális vámpírbanda ellopott egy kristályt, melyet ők nagyon szeretnének visszakapni. A vámpírok fel is veszik Borit, s egyből meg is bízzák, hogy tárgyalóként próbálja visszaszerezni becses kincsüket. Borit vonz minden kihívás, akár az élete kockáztatásával is elvállalja tehát a feladatot. A kényszerítést feloldó varázslattól fizikailag legyengülve, dartsban veri meg az ellenfelét, s szabadítja ki Ligeiát , a megbízói múzsáját, és a hozzá kötődő kristályt. A kötet végére az IQ vámpírok lekötelezettje lesz, s végre hús-vér alakban is találkozik a virtuális barátjával .
Kicsit apró betűs, kicsit lassan, aprólékosan haladó mű, de újszerű a magyar vonatkozásaival. Szimpatikus a főhősnő, érdemes elolvasni. Annak, aki szereti a szókimondó fantasztikus műveket.
A 3. kötet is ugyanolyan jó, mint az előzőek. Élvezetes, humoros, Bori ebben is hozza a vagány, belevaló, néha meggondolatlanul szókimondó formáját. Előkerülnek a magyar mitológia érdekes lényei, mint a rézfaszú bagoly, a lúdvérc (lidérc) és a táltos.
A regény végére Bori képes lenne elfogadni Attila szerelmét, nála azonban éppen véget ért a vámpírmúzsa csókjának hatása. Bori végre előkereste a Hajós Jakab által annyira keresett régi iratot, mely egyiptomi hieroglifákból áll. Megfejtése a következő kötet történése lesz.
Valóban, a 4. kötet (Lángmarta örökség) végig az irat körül forog. Bori próbálja megfejteni őse, Lánghajú Ágnes hagyatékát, s szép lassan halad előre vele. Kiderül, hogy sok száz évvel ezelőtt Ágnes az egyik legerősebb boszorkány volt, s intim kapcsolatban állt két vámpírral is: Fehérhollóval és Ajtonnyal. Hogy védje szeretteit a végleges haláltól, a lélekdarabjukat egy vámpírmúzsa által (Nofertiti) létrehozott titkos kamrába zárta a sajátjával együtt. Erre a magas szintű mágiára csak ő volt képes, s a mostani boszorkányok mindenáron meg akarják szerezni a lelkét. Borit számtalan támadás éri (először Géza, a vámpírrá változott eltűnt barát, majd a boszorkányszövetség által). A lélekdarabot az élete kockáztatásával csak ő, mint leszármazott hozhatja ki a kamrából, s a támadások mellett a másik ösztönző Eszter elrablása is. Nincs választása, be kell mennie a titkos kamrába, ahová az utolsó pillanatban Attila is vele tart. A táltos viseli el a kínzásokat, Bori olvassa a folyamatosan megjelenő hieroglifákat, s bele költözik Ágnes lélekdarabja. Megússzák, kikerülnek a kamrából. Bori tűzben égő hátán újabb írás jelenik meg, amit meg kell fejtenie, mialatt Attila kómába esik.
Itt, a történet közepén ér véget ez a kötet, aminek nagyon nem örültem. Most már nem tetszett Bori állandó undok viselkedése Attilával és Fehérhollóval, holott állandóan rájuk van szorulva. Annak is örültem volna, ha végre kialakul valami normális párkapcsolat Bori és Attila között, hiszen vonzódnak egymáshoz, amit jól titkolnak. Kicsit lassú volt ez a kötet, kicsit erőltetett, sok volt benne az egyiptomi utalás, kevés a történés. S az apró betű továbbra is maradt. Azért remélem, hogy a folytatásra nem kell sokat várni.