Roxanne de Bastion: A ​budapesti zongorista

 Roxanne az édesapja halála után kezdi kutatni a családi hagyatékban a nagypapája, Bástyai Holtzer István történetét, akiről múltjáról addig nagyon keveset tudott. A nagypapa idősebb korában magnóra mondta az életútját: szerető családban való felnövekedését, szeretetét a zene iránt, melyben ki tudott teljesedni. Híres, keresett  zongorista lett, több nyelven beszélt, gondtalan ifjúkort élt. A második világháború során a zsidó származása miatt előbb oroszországi kényszermunkára vitték, amit csak néhányan éltek túl. Betegen, a fagyos hidegben gyalogolt hónapokig, míg hazaért. Utána hurcolták el a koncentrációs táborba, amit csodával határos módon túlélt. Szerencsére a családja is épen megúszta, akikhez annyira kötődött, hogy a korábbi emigrálási lehetőségeket sorra kihagyta. A család elveszítette a vagyonát, de a végső lökést a külföldre meneküléshez az adta, hogy a sok kínszenvedés után itthon újra börtönbe került minden indok nélkül. Angliában kezd új életet egy korábbi barátja özvegyével, s itt születik két gyermeke. Soha többé nem tette be a lábát Magyarországra, a gyermekeit sem tanította meg magyarul, s a hivatásos zenélést is feladta. 

Nagyon szépen megírt, megható regény az amúgy énekesnő unokától. A családi szeretet és összetartás ragyogó példája a rengeteg veszteség és szenvedés közepette.

Bauer Barbara: A fényfestő

 

A hatvanas évek elejére visz bennünket a történet. Párizsból Magyarországra érkezik Cecil, aki szeretne rájönni a családja történetére, a magyarországi emlékekre. Hétéves korától élt Franciaországban az apja rokonságánál, ahol a nevelőnőjétől tanulta a magyar vonatkozású dolgokat, s vele gyakorolta a nyelvet. Az anyja a férje halála után magába zárkózótt, s egy otthonban élt, Cecil nem látogathatta. A családjuk múltjáról, a kiskoráról semmit nem árultak el neki. A valóságból gyakran menekült egy idilli világba egy fiúhoz, Gibborhoz, aki mindig megnyugvást hozott neki. Budapesten, miközben próbálja megfesteni a Dunát, találkozik egy nőcsábász férfival, Endrével, akinek nagyon tetszik a lány. Segít neki felfedezni Magyarországot, s ahogy jobban megismeri Cecilt, rájön, hogy valójában ki a lány, s lassan rávezeti, hogy milyen közös múltjuk van. Elviszi a szülőfalujába, ahonnan 1945-ben elhurcolták a zsidó családokat, köztük Endrééket, s Cecil valódi szüleit is. Az akkor 4 éves kislányt a három évvel idősebb barátja, Gibbor (Endre) bújtatta el az apja által gyártott koporsóban, itt találták meg napok múlva az eszméletlen kislányt a falubeliek. A helyi grófné, akinek korábban meghalt az újszülött  kislánya, fogadta magukhoz, s a kitelepítés elől menekültek Párizsba. A regény végére mindenre rájön Cecil, találkozik a közben szintén Magyarországra látogató nevelőnőjével és a nevelőanyjával, s Budapesten kezd új életet a mindenkori szerelmével, Endrével.

Érdekes történelmi és holokauszt regény valós kortörténeti adatokkal (pl. Erzsébet híd építése, Gagarin űrutazása és látogatása hazánkban).

Edith Eva Eger: A döntés

                                                           

Egy regényes szakkönyv, mely a magyar származású írónő, pszichiáter műve. Az első részben olvashatunk a Kassán élő családról, a zenei tehetség Kláráról, a fiúkat bolondító Magdáról, s balettozó, tornásztehetség Editről. Az anyáról, aki bölcs intelmekkel vértezi fel a lányait, s aki boldogtalan házasságban él. Az apa ügyes szabó, ám zsidó származásuk miatt nem kerülhetik el a sorsukat, a Budapesten lévő Klárát kivéve. Végigkövetjük a  család négy tagjának elhurcolását a náci haláltáborba, Auschwitzba, ahol a szülők egyből a gázkamrába kerülnek. Magda és Edit egymást támogatva, segítve élik túl a borzalmakat éhezve, fázva, betegen, csonttá soványodva, rettenetes emlékekkel. Egy amerikai katonának köszönheti Edit az életét, aki a halottak alól húzta ki a haldokló lányt. Kassára visszatérve találkoznak Klárával, s megpróbálnak legalább testileg rendbe jönni. A szanatóriumban találkozik Edit jövendőbeli férjével, Bélával, aki partizánként úszta meg az elhurcoltatást. Edit jómódba kerül, ám a kommunista uralom sem kecsegteti őket semmi jóval. Ezért döntenek úgy sok sorstársukhoz hasonlóan, hogy kivándorolnak Amerikába (Klára Ausztráliába, a barátaik Izraelbe költöznek). Amerikában Edit lassan tanulja a nyelvet, egyszerű munkákat vállal, miközben a kislányuk mellé megszületik az újabb kislányuk, s a sérülten születő kisfiuk. Többször költöznek, míg El Pasoban igazán otthon érzi magát. Többször küzd emlékbetörésekkel, melyek rosszullétet okoznak. Eleinte elnyomja magában a rémes emlékeket, míg meg nem tanulja, hogy felvállalja a múltját, s elkezdje ő maga irányítani, s a jelenben élni az életét. Mikor a gyermekei nagyobbak lesznek, akkor kezd el tanulni, egyetemre járni, doktori fokozatot szerezni, s pszichiáterként segíteni a traumán átesett embereknek. Nagyon sikeres, számtalan előadásra, képzésre kérik fel szerte a világon. 

Az olvasmányos családtörténet mellett szakmai útmutatást is olvashatunk a továbbélésről, a megbocsátásról, az elengedésről, a düh kiéléséről, saját magunk szeretetéről, elfogadásáról, s megismerhetjük egypár páciens történetét, esetét is.