Két idősíkban játszódik a regény. Ma Lilit, egy szállodában dolgozó gyógytornász lányt ismerünk meg, akinek a volt vőlegénye norvég fogakat töm, s aki folyamatosan az Instagramon lóg. Itt lát meg egy romos udvarházról posztolt fotót, s ez a ház szerepel az üknagymamája naplójában is. Nem sikerül kideríteni a ház helyét, ám a véletlenek a segítségére sietnek, ugyanis a szállodából a Keleti-tenger egyik szigetének szállodájába küldik tanulmányútra, s itt rá is bukkan a különleges házra és sármos lakójára. Nemcsak az ősei titkát, hanem a szerelmet és a lelki békét is megtalálja a csodás vidéken.
A másik idősík a 20. század elejére vezet, Miskolcra, ahol egy fiatal úrilány, Julianna történetét követjük nyomon. Az édesapja üzlettársának fia érkezik hozzájuk Németországból, s a csinos, kedves, jól rajzoló fiú meghódítja a lány szívét. Mikor Heinrich megsérül, a lábadozás alatt a diósgyőri víkendházban Julianna vigyáz rá a szülői szemektől távol. Így esik meg, hogy a fiatalok egymáséi lesznek, s a nagy boldogságban még a közelgő háború híreit sem hallják. Ám Heinrichnek végül is haza kell térnie, hogy részt vegyen a gyilkos háborúban, így a szerelmesek elszakadnak egymástól. Julianna rájön, hogy gyermeket vár, s az egyetlen szóba jöhető lehetőség a tisztessége megőrzésére, ha hozzámegy egy nála idősebb, jól szituált, a férfiakat szerető férfihoz, aki szeretettel gondoskodik róla és a kislányáról. Egy későbbi levél kapcsán tudja meg, hogy a szeretett férfi él, s a szigeten magányosan tölti a napjait. Egy utolsó látogatás, egy utolsó találkozás, s sérült férfi kérése, hogy ne találkozzanak többet.
Ez a befejezés nagyon szomorú, ám összességében pozitív kicsengésű a regény, hiszen Lili felfedi részben az üknagymama történetét, a családja kapcsolatát a távoli udvarházhoz, s ő is megtalálja a boldogságot.
