Delphie a gimnáziumi zaklatás után elfordul az emberektől. Magányosan, mogorván, szüzen él Londonban egy kis lakásban. Feladta a rajzolást, amit imádott, az anyja Texasba költözött, s egyáltalán nem foglalkozik a lányával. Egyetlen kapcsolata az idős, néma szomszéd bácsi, Mr. Yoon, akiről próbál gondoskodni, s az alatta lakó nőfaló srác, Cooper, akit utál. Az egyik magányos vacsoráján megfullad a hamburgertől, s az Örökkévalóságba kerül, ahol egy túlvilági terapeuta, a túlfűtött Merritt veszi a gondjaiba. Mivel Merritt főnökei elutaztak, így ad Delphie-nek tíz nap esélyt az életben, hogy megtalálja a nagyon dögös srácot, Jonah-t, akivel egy rövid időt együtt töltöttek az Örökkévalóságban. A fiúnak önként meg kell csókolnia Delphie, s akkor életben maradhat a lány. Ám a fiú semmire sem fog emlékezni a találkozásból. Így hát Delphie visszatér az életébe és elkezd nyomozni a srác után, aki folyton kicsúszik a markából. Keresi a futók között a parkban, egy rajziskolában, egy táncos bárban, egy puccos jótékonysági rendezvényen, ám a csók nem történik meg. Közben egyre többször találkozik a furcsa, ellenszenves, ám dögös szomszéd sráccal, s szívességeket tesznek egymásnak. Cooper segít a kutatásban, Delphie pedig elkíséri a fiút a szüleihez egy kamu randi keretében. Itt tudja meg, hogy öt éve meghalt a fiú ikertestvére, amit ő a mai napig nem tudott kiheverni. Egyre több időt töltenek együtt, megismerik egymást, s lassan szerelem lesz a dologból. Már majdnem lemond Delphie Jonah reménytelen csókjáról, mikor rájön, hogy Cooper miatt élni akar, s még egy utolsó próbát tesz. Ebbe azonban mindketten belehalnak, s Merritthez kerülnek. Dephie-t Jonah mesterséges lélegeztetése megmenti, Cooper azonban kómába esik.
Ám minden jó, ha a vége jó, s rendeződnek a dolgok.
A tíz nap Delphie számára elég volt, hogy barátokat, új családot és szerelmet szerezzen, leszámoljon a nyomasztó múltjával, újra örömét lelje a rajzban, miközben számtalan nevetséges helyzetbe sodorja magát.