Érdekes japán mű, három élettöredéket ismerünk meg benne különleges megközelítésben. A újonnan meghalt emberek egy köztes helyre, Hiraszaka fotóműtermébe kerülnek, ahol az életük minden napjáról megnézhetnek egy fényképet. Közülük kell annyit összeválogatniuk, ahány évesek. Hiraszaka ezekből a fotókból készít egy lámpást, ami levetíti az életútjukat, s mikor ennek vége, akkor lépnek tovább a holt lelkek a túlvilágra. A gyakran nézegetett kedves fotók idővel tönkremennek, ezért a léleknek módja van egy alkalommal visszalátogatni az időben, s készíteni egy új fotót. Először Hacue, egy idős óvónő kerül Hiraszaka-hoz, aki imádja a gyerekeket. Nehéz helyzetben, szegény környéken alakított óvodát, s minden kis tanítványára emlékszik. A második halott gyilkosság áldozata lett. Vanigucsi pénzbehajtóként működő nehézfiú volt, aki a kamu cégébe munkatársként maga mellé vette az egér kinézetű, érdekes viselkedésű zseniális szerelő fiút, aki mindent megjavított, még a halott hörcsögöt is. A harcias külső és viselkedés jó szívet takart, ez derül ki a kis, újra fotózott emlékből. A harmadik kuncsaft egy bántalmazott kislány, Micuru, aki csak kis időt tölt Hiraszaka-val, aki azonban megtanítja neki a gyufa nélküli tűzgyújtást, és a kiabálást. Az életbe visszatért kislány ennek köszönheti az életét, így megváltoztatva a sorsát.
