Galgóczi Dóra nagyon szépen ír. Olyan mondatai vannak, hogy öröm olvasni.
Ez a regénye nem az abortuszról szól, ahogy a címéből gondolhatnánk, hanem a gyermekvárásról, az anyaságról. Egy nő, a jogász Csilla életsorsának bemutatásán keresztül körbejárjuk az anyává válás, a gyermekszületés szinte minden aspektusát: pl. a meddőséget, a petesejt adományozást, a sérült gyermek érkezését, az örökbefogadást, a félelmet, hogy lesz-e a nőnek saját élete a gyermek mellett, a fogantatást akadályozó görcsös akarást. Etikus-e úgy teherbe esni, hogy a párunk nem tud róla, s ezzel esetleg tartós kapcsolatra bírni. Mikor van itt az ideje az óhajtott gyermeknek? Van-e hozzá szilárd párkapcsolat, olyan férfi, akit hosszú távon társként és apaként el tudunk fogadni? Tanulás, munka, karrier, megfelelő anyagi háttér, lakás, ház, betegség: mikor ideális egy csöppség? Lehet, hogy a nagy várakozásban kifutunk az időből? Kell-e ennyit tervezni, görcsölni a gyermekvállaláson, vagy merjünk bátran belevágni, hisz ha benne leszünk, tudni fogjuk, hogyan viselkedjünk.
Nagyon sok gondolatot felvet ebben a témában a regény, inkább elmélkedős, mint pörgős olvasmány, de nem unalmas stílusban.
