Jól megírt, szépen fogalmazott regény, mely Olaszország egyik sötét időszakáról, a fasizmusról íródott. Isabella tragédiáján, igazságkeresésén keresztül ismerjük meg egy új kisváros, Bellina születését a lecsapolt mocsár helyén, ahol Mussolini álmát valósítják meg a feketeingesek és a karabélyosok rémuralmával alátámasztva.
Isabellát és a feketeinges férjét, Luigit 10 éve lelőtte egy ismeretlen merénylő. A lányt orvos édesapja visszahozta az életbe, ám Bellának a sántításon kívül azóta is fájdalmai és rémálmai vannak. Minden energiáját az építészetnek szenteli. Ritka kegy, hogy nő létére tagja lehet a várost tervező és építő csapatnak. A tizedik évfordulón egy ismeretlen nő bízza rá a kislányát, Rosát, mielőtt öngyilkosságot követ el. Egy félmondattal felkelti Bella kíváncsiságát és elszántságát, hogy kiderítse, ki ölte meg a férjét és miért tette tönkre az ő életét is. Kitartóan kutat a válaszok után, melyeket senki nem akar megosztani vele. Számos esetben keveri bajba magát, s csak egyetlen segítője akad, Roberto, a város fényképésze. Isabella egyre jobban megkedveli a férfit, jéggé fagyott szíve felenged, s újra szerelmes lesz. De a boldog végig nagyon hosszú az út, mely során kideríti, hogy szeretett férje egy szadista gyilkos volt. Isabella és Roberto embersége, tartása, egyenessége szép példája annak, hogy a pokolban is lehet embernek maradni.
