Marie-Aude Murail: A lélekdoki 1-2-3.

Orleansban egy bevándorolt fekete bőrű pszichológus praktizál. Fiatal, magas, jóképű, fehér feleségének halála után egyedül neveli 8 éves kisfiát, Lazare-t.  Számos, főleg gyermek páciensét megismerjük a történetben, akik súlyos gondokkal kerülnek hozzá: pl. iskolakerülés, bepisilés, homoszexuálissá váló szülő, önvagdosás, nemi identitászavar..., s megismerjük Sauveur Saint-Yves doktor szarkasztikus humorát, emberségét, ahogy kezeli a betegeit, kiáll értük, s ha kell, gondoskodik róluk.  Kisfia hallgatózik, mint egy szappanoperát követi a páciensek sorsát, miközben először találkozik a rasszizmussal a dadusa s egy osztálytársa révén, s egyre inkább érdekli a származása, az édesanyja, a gyökerei. Egy Lazare elleni támadás után, melyet a nagybátyja követ el, Sauveur elviszi a kisfiát a szülőhelyére, ahol minden titokról fellebbenti a fátylat, majd visszatérnek Franciaországba, ahol a doktort a betegei, s talán egy újabb szőke asszony várja.

Jó humorú, könnyed történet mély mondanivalóval. Jó volt olvasni.

A második kötetben számos páciens története folytatódik, de újabbak is érkeznek (pl. egy iraki kislány, aki poszttraumás szindrómával küszködik....). A doktor magánéletében nehezen alakul az új kapcsolat. Louise volt férje mindent megtesz azért, hogy szétszakítsa a kapcsolatukat, s ehhez tinédzser lányukat is felhasználja. Sauveur szinte második fiának fogadja az iskolakerülő tinédzsert, Gabint, akinek az édesanyja újra kórházban van. Menedéket nyújt egy idős hajléktalan férfinak is, akinek az unokáját kezeli. Sajnos az orvosi titoktartás sok esetben megköti a kezét. Lazare és a barátja, Paul (aki Louise fia) sokat vannak együtt, s Gabinnal együtt jó csapatot alkotnak a hörcsögeikkel együtt. 

A finom, szarkasztikus humor ebben a kötetben is megjelenik, jó volt olvasni.

A 3. részben is újra találkozunk a régi páciensekkel, s újabbak is érkeznek. A tinédzser Ella lélekben fiúnak érzi magát, s nagyon kemény iskolai zaklatás áldozata lesz. Samuel 16 év után megismeri a híres zongoraművész apját, aki annak idején gyermekbántalmazás áldozata volt, s ő is Sauveur rendelőjében köt ki. Találkozunk mobilfüggő kisgyermekes szülőkkel, akik nem tudják, miért agresszív a pici lányuk, de megfelelés kényszeres tinivel is, aki csak altatóval képes aludni, s felbukkan egy üldözési mániás férfi is. Sauveur  a házában nem tud állandó helyet szorítani Louise-nak és a gyermekeinek, mert Gabin és az öreg gengszter (Jovo) már szinte családtag, s nem tudja elengedni őket. Ez némi feszültséget kelt a szerelmesek között, de végül elsimulnak a hullámok, s Louise elfogadja, hogy Sauveur-nak nagyon fontos a munkája, s segíteni akar mindenkinek. 

Jó volt újra olvasni a lélekdoki történetét. 

Marie-Aude Murail: Tartós hullám

A francia Orleansban élő 14 éves Louis utál iskolába járni. Csendes, magába forduló srác rossz jegyekkel, s egy nagyon szigorú, erőszakos sebész apával, akinek nagy álmai vannak a fiával. Egy kötelező, bármilyen munkahelyen végezhető gyakorlat hoz változást a fiú életében, mikor a nagyanyja beprotezsálja egy fodrász szalonba. Louis hamar megtalálja a helyét a kis közösségben. Megkedveli a rokkant tulajdonosnőt, aki egy balesetben vesztette el a családját; a mindig vidám, ügyes, meleg srácot, Fifit; a dögös, bántalmazó kapcsolatból menekülő Clara-t; s a szabados életet élő tanulólányt, Garance-t. A fodrászatban érzi igazán otthon magát, s iskolát kerül, hazudozik, hogy ott tölthesse az idejét. Nagyon gyorsan megtanulja a  szakma csínját-bínját, s eltökélt szándéka, hogy fodrászatot tanuljon. Lassan maga mellé állítja a húgát, a nagyanyját, az édesanyját, az iskolaigazgatót, majd legvégül a konok édesapját is. Végül az apa büszke lesz a fiára, mert felnőttként a tehetségével, elszántságával egész üzletláncot épít ki Franciaország szerte.

Egy egyszerű történet egy jó természetű, kitartó fiúról, aki dacolva az apa nemtetszésével megvalósítja az álmát.

Marie-Aude Murail: Lakótárs kerestetik!

Kedves, humoros, fiatalos, megható regény. 

Az utolsó éves gimnazista Kléber magához veszi az édesanyjuk halála után 3 évre intézetbe záratott értelmi fogyatékos bátyját, Sutyit, s Párizsba költöznek. Először egy idős nagynéninél húzzák meg magukat, majd egy albérletben kötnek ki, melyen már 4 fiatal osztozik. A két orvostanhallgató, Aria és Emmanuel egy pár. Ott lakik még Aria öccse Clementin és barátja, az írópalánta Enzo is, aki fülig szerelmes Ariaba. Befogadják a két testvért, s Emmanuel kivételével hamar megszeretik Sutyit is. Sutyi egy hároméves gyerek értelmi szintjén áll, elég sok galibát okoz, állandó felügyeletre szorul. Kéretlenül mindig kimondja, amit gondol, s abban sok igazság van. Akaratán kívül tesz dolgokat, s ezzel mások sorsát változtatja meg (pl. Enzo készülő regényét Aria asztalán felejti). Sutyi állandó társa Pupák úr, egy ütött-kopott plüssnyuszi, aki önálló életet él, s állandóan rosszra biztatja, vagy megnyugtatja Sutyit. Kléber az új iskolában rádöbben, hogy csak ő szűz a fiúk közül, s két lány között ingadozva próbál tenni ellene. Végül a libanoni származású Zahra-ban találja meg a számára megfelelő társat. Iskolaidőben gond Sutyi felügyelete, ezért Kléber az új családot alapított apjától kér segítséget, aki Sutyit újra visszaviteti az intézetbe. Ekkorra már a lakótársak és Zahra családja annyira megszerették a fiút, hogy megegyeznek a felügyelet beosztásában, s eldöntik, hogy velük marad a hét végére haza hozott Sutyi. Azonban amíg Kléber lemegy kenyérért, az apja újra elviszi a fiút. Sutyi megszökök az intézetből, s napokig elveszetten kóborol a városban, rádöbbenve, hogy őt nem szeretik az emberek. Két utcalánynak köszönhetően kerül vissza Kléberhez a fiú, aki többet nem ereszti el a testvérét maga mellől. 

Aki szórakoztató, mégis komoly mondanivalójú regényt szeretne olvasni, ajánlom neki.