Debora Geary: Modern boszorkány

Kedves történet egy olyan szerető, elfogadó közösségről, családról, akikkel szeretne az olvasó is együtt lenni. A történet végére így érez a chicagoi ingatlanközvetítő lány, Lauren és a jógastúdiót vezető barátnője, Nat is. Laurent egy beszippantó bűbáj hozza kapcsolatba az interneten keresztül a kaliforniai Berkley-ben élő boszorkány közösséggel, akik még ismeretlen, kiképzetlen boszorkányokat keresnek. Sok szeretettel, empátiával, szigorú szabályok szerint képezik ki a tanoncokat, s tanítják meg őket uralni és használni az erejüket. Laurenről kiderül, hogy erős gondolatboszorkány, aki kanalizálni, vagyis összefogni tudja a boszorkánykör erejét, s ezzel az energiával segíti a bűbájvető boszorkány tevékenységét, aki jelen esetben egy 4 éves kisfiú, Aervyn, aki kora legnagyobb boszorkányává fog válni. Lauren pártfogói az ötgyermekes Nell (Aervyn anyukája) és az öccse, Jamie, aki beleszeret Natbe, s a végén egy pár lesznek. 

Könnyed stílusú, pozitív beállítású történet, aranyos gyerekszereplőkkel és szimpatikus férfi és női boszorkányokkal. Egy sorozat nyitó kötete ez a mű.

Lori Nelson Spielman: Álomlista

A könyv borítója alapján sokkal lazább történetet vártam. Mellbevágó volt egyből a kezdés: a szerető anya halála, lánya mély fájdalma. Brett Bohlinger nem csak az édesanyját vesztette el, hanem a végrendelet hatására egész addigi életét. Míg testvérei milliókat, a sógornője pedig édesanyja cégét kapta, addig ő egy évet kapott, hogy valóra váltsa a 14 éves korában írt kívánságlistáját. Csak ennek sikeres teljesítése után kaphatja meg az örökségét. Brett így rákényszerült, hogy tanári állást keressen, kutyust és lovat vegyen, lakást béreljen, jót cselekedjen, jó viszonyba kerüljön az apjával, örökre barátnője legyen a gyermekkori barátnője, szerelmes legyen, gyermeke legyen, szuper háza legyen stb. A célok elérésében nagy segítségére van édesanyja ügyvédje, aki közben a barátjává válik. Szépen lassan győzi le a korlátait, a félénkségét a szokatlantól, de rájön, hogy az édesanyja csak a javát akarta, boldoggá akarta tenni az élete megváltoztatásával. Magántanári állást vállal, egyénileg oktat olyan gyerekeket, akik ideiglenesen nem járhatnak iskolába. Különösen megszereti az anyaotthonban élő terhes lányt, aki beteg, s aki az élete árán is megszüli a kisbabáját. Olyan bizalom alakult ki köztük, hogy Brett lesz a gyámja az árván maradt pici lánynak. Több férfi után kerülő úton talál rá a szerelem, s halott apja után, aki sohasem szerette őt, megtalálja az igazit is, akiről csak anyja naplójából értesül. Felbomló régi életét és értékrendjét felváltja egy új, nyitottabb, boldogabb élet és szemlélet új barátokkal, családtagokkal, s a végére minden a helyére kerül. Édesanyja levelei adnak megnyugvást minden teljesített cél után, s erőt, kitartást a folytatáshoz.

Graeme Simsion: A Rosie projekt, Rosie update, A Rosie-következmény

Nagyon szórakoztató könyv, ajánlom mindenkinek.

Nagyon szerethető a maga esetlenségében a főhös, aki más, mint a többi ember. Az ő szavaival: " lényegében minden problémám annak volt betudható, hogy az agyam másként van konfigurálva, mint az emberek többségének. Nem valami mélyben rejtőző kórnak, hanem ennek következménye volt az összes pszichiátriai tünet. Természetes, hogy depressziós voltam. Nem voltak barátaim, nem szexeltem, és nem éltem társasági életet, mivel nem voltam kompatibilis az embertársaimmal. A bennem meglévő intenzitást és összpontosítást tévesen mániaként értelmezték. A szervezettség miatti aggodalmamat pedig kényszerbetegségnek címkézték." Mindent a szó szoros értelmében vett, nem látott a sorok mögé. Percre pontos napirend szerint élt, melytől soha nem tért el. 

Don Tillman genetikaprofesszorról van szó, aki Ausztrália egyik nagyvárosában egy egyetemen dolgozik. Nagyon okos, rendkívüli memóriával bír, kisportolt, helyes, magas, mégsem talál párt magának. Barátja is csak kettő van, a pszichológia tanszék vezetője, Gene, és a felesége, a szintén pszichológus Claudia. Claudia látja el folyamatosan tanáccsal a társas érintkezés területén, mikor szisztematikusan próbál feleséget találni magának. Összeállít egy hosszú kérdőívet, mellyel kiszűri a szóba sem jöhető jelölteket. Rosie-val, a csaposlánnyal, aki egyben pszichológushallgató is, Gene közvetítésével ismerkedik meg. Rosie a vér szerinti apját keresi, akiről csak annyit tud, hogy valószínűleg orvos, s ő a közben elhunyt anyja diplomaosztó buliján fogant. Don egyre jobban vonzódik a feleségprojektbe egyáltalán nem illő, az addigi szervezett életét felborító, lelkileg zilált lányhoz, miközben kalandos utakon segít genetikai mintát begyűjteni a rengeteg férfitől. 

Cikis, humoros helyzetek, csodálatra méltó tulajdonságok jellemzik Don változásának útját, melyben egyre több barátra, s elismerésre tesz szert Rosie szeretete, elfogadása hatására.

A 2. rész, a Rosie update: ésszerű házasság már kevésbé tetszett.
Don és Rosie New Yorkban élik házaséletüket, mindketten a Columbia Egyetemen dolgoznak. Don vendégprofesszor, kutató, Rosie posztgraduális medika, a doktori értekezésén dolgozik. Minden jól megy egészen addig, míg váratlanul Rosie bejelenti, hogy terhes. Nem együtt tervezték meg, s ez Dont egy kissé elbizonytalanítja. Mivel mindent tényszerűen, tudományosan közelít meg, így a terhességre, a baba születésére, gondozására is így próbál felkészülni. Rosie-nak egészséges étrendet , testedzést tervez, minden stressztől próbálja óvni. Ezért nem beszél neki az őt ért számos incidensről sem: egy játszótéren a kicsik tanulmányozása során pedofilnak nézik és letartóztatják. Tanácsadóhoz, terápiára kell járnia, s számos kellemetlen meghurcolást kell elszenvednie. Hozzájuk költözik Ausztráliából csapodár barátja, Gene is, akinek a házasságát próbálja Don helyrehozni. Don segít egy másik baráti házaspárnak is a vállalkozásukat megmenteni, s jó barátságba keveredik az idősebb rockzenésszel is, akinek az egyik lakásában élnek ideiglenesen. Minden barátjának segít valamilyen módon, csak a saját házasságában vall kudarcot. Miközben egyedül, vagy mások segítségével próbál felkészülni a kicsi, Bimbó fogadására, szinte alig kommunikál Rosie-val, aki egyedül éli meg a terhességét, s szép lassan elhidegül a férjétől. Rosie úgy gondolja, hogy Don nem lesz jó apa, nem tud majd megbirkózni a feladattal, míg Don végre a tettek mezejére nem lép (igaz, hogy közben terroristának nézik), hogy visszahódítsa a feleségét.

A 3. kötet egész tűrhető volt.

Rosie és Don fia, Hudson 11 éves, s ő is különleges, mint az apja, Visszaköltöznek Ausztráliába, ahol Rosie kutató orvosként fontos pozíciót kap, s Don is oktat Melbourne-ben az egyetemen. Hudsonnal azonban elég sok gond van az iskolában, így Rosie részmunkaidőt vállal, hogy délután haza tudja vinni. Két nap a fitnesztermet üzemeltető édesapja is besegít, s így komoly részt vállal a srác fizikai nevelésében. Mikor Dont támadás éri az egyetemen, s Hudson beilleszkedésével is egyre több gond van,

úgy dönt, hogy ő veszi át a fia nevelését, s a felesége újra a munkájára koncentrálhat. Don elkészíti a Hudson projektet, s tudományos alapon dolgozza ki, hogy miben kellene a fiának fejődnie, hogy el és befogadják a normál közösségben. Az iskola részéről többször is felmerül, hogy viszgáltassák meg a fiút az autizmus szempontjából, de elzárkóznak tőle. Lépésről lépésre kidolgozzák a viselkedésmintákat (később már Hudson egyedül is, s Don barátainak segítségével), így a srác egyre népszerűbb és elfogadottabb lesz a közösségében.

Érdekes, elgondolkodtató regény.

Halusz Léna: Állati 142 nap - avagy Segítség, megszelídítettek!

Ez egy nagyon szórakoztató, humoros, kutyás történet egy szeleburdi keverék kutyusról és csetlő-botló fogadott gazdájáról. 

A fiatal, faluról Pestre került, egy lakótelepi lakásban élő lányt, aki eleinte erősen tartózkodott az állatoktól, szépen lassan meghódított egy kóbor kutyus, aki őt szemelte ki gazdájának. Hosszas összecsiszolódás után a lány nagyon megszerette a Marika névre hallgató kutyát, s számtalan kalandot éltek meg együtt. A kissé túlsúlyos lány folyton diétázna, de imád enni és inni, bulizni. Legrosszabb pillanataiban találkozik a felette lakó szépfiúval, akinek mégis megtetszik a folyton mosolyra fakasztó lány. Szerelem szövődik közöttük, közösen gondozzák Mariskát, s az ideiglenesen a lányhoz költözött iker unokatestvéreket, s számtalan állatukat. Mariska barátra lel a tónál csavargó hatalmas kóbor kutyában, aki rendszeresen a frászt hozza a lányra. A regény végén váratlanul szomorú véget ér Mariska, a sok humor után döbbenetes a tragikus kontraszt. Ám a lány végül nem marad kutya nélkül, hiszen megmenti az óriás kutya életét, aki Mariskát keresve követi őt hazáig. Most már felelősség tartozik érte, így befogadja az újabb hontalan ebet.

Érdemes elolvasni ezt a regényt, melyben karikatúra szerűen megalkotott, eltúlzott helyzetek vannak, időnként kissé nyakatekert mondatokkal. Önkéntelen nevetésre, majd sírásra, a végén megnyugvásra késztet. Szép példája a családi szeretetnek, összetartásnak.

Nick Hornby: Hosszú út lefelé

Remekül indul a regény: az író fergeteges humorral írja le négy halálra vágyó ember találkozását a tetőn Szilveszter éjszakáján. A létrát Martin cipelte fel az Öngyilkosok Tornyába, s ő vágta a lyukat is a dróthálón. Az élete romokban hever, miután egy kiskorú lánnyal folytatott szexuális kapcsolat miatt börtönbe került, elvesztette a bemondói állását a TV csatornánál, s elhagyta a családját is. Mindenki ismeri az arcát és a történetét, általános megvetés kíséri. Részeg láblógatásában őt zavarja meg Maureen, az idősödő asszony, aki egyedül gondozza a születésétől fogva tehetetlen fiát. Kettejük udvariaskodását szakítja meg a fiatal Jess, akit minden ember magára hagy, akinek eltűnt a nővére, s aki szeretné megtalálni a legutóbbi fiúját, aki magyarázat nélkül sétált ki az életéből. Kicsit hebehurgya, kicsit trágár és idegesítő, de Martin és Maureen együttesen akadályozzák meg, hogy leugorjon a tetőről. Éppen rajta ülnek, mikor megjelenik a pizzahordó fiú, az amerikai JJ, akinek szétment az együttese, a "bandája", s szakított vele a lány is, aki miatt Londonba költözött. Nincs rendes végzettsége, reménye sincs normális munkára. Miután szépen elbeszélgettek a tetőn, s megették a pizzát, elhatározzák, hogy Valentin napig elhalasztják az öngyilkosságot. Rendszeresen találkoznak, próbálnak segíteni egymáson, miközben folyamatosan vitatkoznak, egymás agyára mennek. A regény végére egyre többet tudunk meg az életükről, miközben egyre kijjebb tolják a határidőt. Ők is alakulnak, változnak, új emberek, új lehetőségek bukkannak fel az életükben, egyre "bölcsebbekké" válnak a saját sorsukat illetően is.