Az írónő első regénye, a Hóvirág és a titkos legyező nagyon tetszett. Az Aranyhegyen, mely a családja történetét dolgozza fel sok-sok adattal, már nem igazán. Ez az újabb regény a megítélésemben a kettő között félúton található.
Nagyon szép a könyv borítója, kifejező, figyelemfelkeltő. Ez az első könyv, melynél megnéztem, ki készítette a borítót: Pintér Zsolt.
A mű nem egy vidám olvasmány. Az 1930-as, 40-es, 50-es éveket mutatja be egy átlagos kínai család életén, szenvedésein, viszontagságain keresztül Kínában, majd Amerikában. Döbbenetes átélni a Kínára jellemző nyomort, szegénységet, a kitett csecsemőket, a lányok értéktelenségét, a feleségvásárlást, a japán katonák brutalitását, az amerikaiak kínai ellenességét, a bőrszín miatti megalázást.
Követendő példát is találunk a regényben: az erős testvéri kapcsolatról, az idősek tiszteletéről, a beteg családtag istápolásáról, a gyermek önzetlen szeretetéről, a kitartó munkáról.
Érdekes olvasni a kínaiak hiedelemvilágáról, a szokásaikról, az asztrológiáról, hogy milyen messzemenő következtetéseket vontak le a születés idejéből. Nagyon jó, ma is aktuális szólások, bölcs mondások színesítik a jó stílusban, olvasmányosan megírt családtörténetet. A sorokon átüt az amerikai kínai írónő Kína-szeretete, a hitelességet pedig a rengeteg nyomozómunka biztosítja.
