Nem könnyű olvasmány, de megéri.
Én először a belőle készült filmet láttam (mely sok helyen eltér a regénytől), de segített megérteni magát a művet (a váltott elbeszélőket: Oscar, nagymama, nagypapa). Nagyon egyedi helyenként a tipográfia, ugyanúgy, mint a főszereplő kisfiú, Oscar. Nagyon okos, tele van a feje tényekkel, adatokkal, egyfolytában feltalál valamit alvás helyett, kedvenc könyve Hawking: Az idő rövid története, ám a kortársaihoz képest furcsa. Tele van félelmekkel, fóbiákkal, furcsa szokásokkal. Nem szeretik, csúfolják a társai, pedig segítőkész, szeretettel teli. 9 éves, egy éve veszítette el a hozzá nagyon közelálló édesapját a World Trade Center elleni támadáskor. Ennyi idő után most először megy be a Papa gardróbjába, ahol talál egy kék vázát, benne egy kulcsot, s egy szót: Black. Mivel édesapjával gyakran játszottak nyomozósdit, mi sem természetesebb, mint hogy megtalálja a kulcshoz a zárat. Ehhez azonban fel kell keresnie New York összes Black nevű lakóját, s mindezt gyalog. Rengeteg emberrel találkozik, megismeri a történetüket, segít nekik (pl. e-mail címet készít), s miközben lélekben a poklok poklát járja meg, ő is legyőzi rengeteg félelmét, s kiadja magából a szorongásait. Végül 3 hónap után megtalálja a kulcs gazdáját, ám ez nem hozza közelebb az édesapjához. Keresés közben társául szegődik egy Black nevű, 103 éves szomszéd is, aki Oscar hatására mozdul ki több mint 20 év után a lakásából. A kisfiú megismerkedik a nagymama bérlőjével is, aki valójában a nyughatatlan nagyapja, aki régen elhagyta a feleségét és a még meg sem született fiát. Soha nem találkozott Oscar apukájával, a hozzá írt 2 bőröndnyi levelet már csak az éjszaka kiásott, üres koporsóba teheti bele. (Oscart az is nagyon zavarja, hogy nem tudja, hogyan halt meg az édesapja, a testét ugyanis nem találták meg.)
A regény másik szála az apai nagyszülők tragikus élettörténete, kettőjük szemszögéből elmesélve, ám ez egy külön történet a regényen belül is.
A műben bepillantást kapunk a II. világháború borzalmaiba is (Drezda bombázása, a hirosimai atombomba ledobása) az emberek, a lakosság szenvedésén keresztül, valamint az ikertornyokban rekedt emberek, valamint az őket falragaszokkal kereső hozzátartozók kétségbeesett próbálkozásaiba.
Nagyon megragadó a könyvben, ahogy a családja minden tagja szereti, körülveszi, védelmezi, neveli ezt a furcsa kisfiút.
Aki szereti a komolyabb olvasmányokat, ne hagyja ki.
