A következő címkéjű bejegyzések mutatása: A lány aki tud repülni. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: A lány aki tud repülni. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. június 29., péntek

Victoria Forester: A lány, aki tud repülni

Victoria Forester: A lány, aki tud repülni
Nagyon jó kis Vörös pöttyös könyv. Az X-men gyerek változata. Piper McCloud egy nagyon helyes, beszédes, kíváncsi, vidám kislány, aki farmon élő, egyszerű szülei késői gyermeke. A szülők nagyon szeretik a gyermeküket, ám nagyon ragaszkodnak a megszokott dolgokhoz. Pedig Piper erősen eltér a megszokottól, ugyanis tud lebegni, majd magától megtanul repülni. Imádja ezt az adottságát, s nem érti, miért lenne jobb, ha a lába a földön maradna. Elzártan él a farmon, pedig szeretne iskolába járni és barátokat szerezni. Mikor véletlenül mások számára is kiderül a képessége, egy zárt intézetbe kerül hasonló gyerekek (nagyon erős, telekinetikus, röntgenszemű, időjárást befolyásoló, gyógyító stb.), és más élőlények (éneklő tücsök, ugráló teknős, világító foltú zsiráf, harapós rózsa stb.) közé. Azt hiszi, hogy ott majd kibontakoztatják a képességét, ám egyik társa döbbenti rá a szomorú valóságra, hogy ott "normálissá" akarják tenni őket, a különlegességüktől megfosztják az élőlényeket (növényeket, állatokat,  embereket). Az intézet egy 13 emelet mély földalatti építmény, nagyon szigorú védelemmel. A vezetője egy elbűvölő, de nagyon kegyetlen nő, aki az életét a különleges lények elpusztítására tette fel. (A regény végén derül ki, hogy ő is tud repülni, de gyerekként ez az adottsága a testvére életébe került.) Piper Conrad segítségével ráveszi a társait a szökésre, mely balul sikerül, őbelőle pedig kiölik az emlékezést, a képességét, az eredeti egyéniségét. Nyomorékként tér vissza a társai közé, ők azonban annyira megszerették, hogy újabb szökést terveznek. Hogy Piper is velük tarthasson, a legkisebb társuk újonnan megtalált képességével meggyógyítja a lányt. Szökés helyett lázadás lesz a vége, a gyerekek elfoglalják az épületet, legyőzik az ügynököket, a kutatókat, az igazgatónőt. Conrad szenátor apja azért, hogy zseni fiától megszabaduljon, megszerzi nekik az épület tulajdonjogát. Piper hazaköltözik a szüleihez, Conradot is meghívja magukhoz. Két társuk felügyeli Conrad irányítása mellett az intézményt, a többi társuk pedig végre azt csinálhatja, amit a legjobban szeretne, s amire a különleges adottságuk leginkább megfelel. Megtanulnak úgy élni az emberek között, hogy jól érezzék magukat, használják a képességeiket, de mégse keltsenek feltűnést. Hitből, barátságból, önfeláldozásból, empátiából példamutató a regény.