A regény Budapesten a Pozsonyi út 38-40. alatti emeletes házról, annak történetéről szól, különösen kiemelve az 1944-es történéseket.Nagyon erőteljes és részletesen elmesélt szál a budapesti zsidóüldözés és gyilkolás, valamint a svájci Carl Lutz és a svéd Raoul Wallenberg zsidómentése, a házban megfordult számos zsidó származású híresség bemutatása. A másik szál napjainkban játszódik, az egyik főszereplő a képzőművész Juli, aki a házban lakik, s aki befogadja a lelki gondjai elől Magyarországra menekülő francia-angol Lindát. Az életüket szinte folyamatosan a ház aljában működő étterem-kávézóban töltik, így nem csoda, hogy a csinos, negyvenes nő hamar megtetszik a szintén gyakran ott beszélgető zenei témájú könyveket író, frissen elvált Ákosnak. A szerkesztőjét, Vas Danit éppen dobta a barátnője, aki amúgy Juli barátnője is, így hamar megy az ismerkedés, barátkozás, majd az egymásra találás. Ákos és Linda azonban nem lehet egy pár, mert az asszonynak haza kell utaznia a két kislányához. Ez a modern szál kevésbé kidolgozott, eltörpül a történelmi események mellett.
Nekem még mindig az író Sántakutya című regénye tetszik a legjobban.
