A Kötéltánc című 1. részben egy vándorcirkuszos családot ismerünk meg az 1987-es NDK-ban, amikor még szorosak voltak a határok nyugat felé, s mikor a pártfunkcionáriusok óriási hatalommal bírtak. A társulatot Simone vezeti, akinek zsidó édesapját a háború alatt elhurcolták (másik szál, 1944-ben járunk), s akinek a Drezdában élő édesanyja erős támasza a gyermekeinek, különösen Izabelnek, aki 20 éves és kötéltáncos. Most kezd ismerkedni a fiúkkal, s leveszi a lábáról a fogorvos Christopher, aki először elkábított állapotban kapja meg a lányt. Hogy a fiú, vagy a legjobb barátnő, Emily a ludas a dologban, nem tudjuk biztosan. Bonyolítja a helyzetet, hogy egy régi botlás miatt Izabel valódi apja Christopher nevelőapja, aki megerőszakolta a vele flörtölő fiatalasszonyt. Gerhard Ziegler ma magas rangú pártfunkcionárius, akihez segítségül fordul a cirkusz a Monte-carlói Nemzetközi Cirkuszfesztiválra való kiutazás ügyében. A titokról csak Simone tud, s nem is szeretné, ha kiderülne, ezért a kisebb lánya, Sophie segítségével eltávolítja a fiút Izabel közeléből. Sophie és Anika ikrek, 16 évesek és artisták. Sophie kacér és merész, nem tiszteli a szabályokat és a nővérét. Tetszik neki a 25 éves orosz bűvész srác, Valentin, aki inkább Izabelre figyel. A legidősebb gyermek Matthias, aki az édesapjához hasonlóan az állatokat szereti, velük lép fel. Egy csimpánz, két dromedár, lovak, s egy öreg tigris van a társulattal. Ziegler utasítására Magyarországra, a Balatonhoz kell utaznia a társulatnak, ahol helyi fiatal állatvédők támadásának lesznek kitéve, melyet a szeretett öreg tigris nem él túl. A főbűnös Matthias barátnőjének, Cilinek az öccse. Felbukkan a Balatonnál az a nő is, aki felelős Simone apjának haláláért, aki annak idején a fiatal lány ének tehetségét és barátságát használta ki az apa kilétének kikutatásához. Itt ér véget az első kötet, melyben sokféle érzelem, cselszövés kavarog, de jó olvasni. 
A 2. részben (Szemfényvesztés) is több idősíkon ismerjük meg a múlt és a jelen történéseit. 1945-ben Drezda bombázását és a romeltakarításnál segédkező Johannát és Simone-t látjuk, aki ekkor ismerkedik meg későbbi férjével, Arthurral. 1966-ban Gerhard Zieglert és szeretőjét, a magyar cigánylányt, Rosalindát látjuk, aki várandós a férfi gyermekével. Gerhard nem vállalja fel a nőt, s a folyamatos zaklatása ellen azt találja ki, hogy legyen a besúgója a Circus Monte-Carloban. Ő azonban hamis információkkal látta el végig a férfit. A jelenben, 1988-ban Valentinról, az orosz bűvész srácról is kiderül, hogy beépített kém, akit Charlotte (aki korábban Simone pártfogója volt, s miatta hurcolták el a lány zsidó származású apját) szervezett be, így hozva ki őt a börtönből. Ám Valentin második családjának tekinti a társulatot, így ő is fals jelentéseket készített folyamatosan. Közben egyre jobban belehabarodik Izabelbe, aki végül viszonozza az érzéseit. Kiderül, hogy Charlotte végig a családon tartotta a tekintetét, s próbálta segíteni őket, egyengetni az útjukat, így vezekelve a korábbi tettéért, melyet ő is a zsidó édesapja miatt vállalt. A balatoni tűz erősen visszaveti a társulatot anyagilag és érzelmileg is. Közben súlyosbodik Arthur tüdőbetegsége, s egy baleset folytán Sophie élet-halál között lebeg sokáig. Cili, a tüzet okozó srác testvére Matthias után utazik az NDK-ba, így mutatva ki szeretetét a fiú iránt. A mű végére jóra fordulnak a dolgok: Arthurt sikeresen gyógyítják egy svájci klinikán, Sophie felépül, s Anikával egy új számot kidolgozva végül a rendszerváltás után kijutnak Monte-Carloba a cirkuszfesztiválra, ahol az egész család nézi őket.
