A szerző a saját élettörténetét osztja meg velünk a könyvében. Ötödik gyermekként nevelik fel a szülei (mint később kiderült, a nagyszülei) Kelet-Londonban szerény kereteikhez mérten elkényeztetve, szeretetben. A dagi kis srácot csúfolják a suliban, de amúgy sem szereti a tanulást, az iskolát, kivéve a rajz órákat. Így nem esik nehezére az iskola mellé járni, s mindenféle csínyben, majd később bűnügyben bent lenni a hozzá hasonló fiatalokkal. A rajzoláson kívül nem ért semmihez, ezért a betörés és lopás kedvére való. Számos esetben kerül börtönbe, s a kábítószerek rabjává válik. A családja elfordul tőle, s közben elveszti az anyját és az apját is. Közel negyven évesen utcai koldulással tartja fenn magát, hogy fizetni tudja a pirinyó lakást, melyben meghúzza magát. Ekkor rövid időre befogad egy fiatal hajléktalan párt egy német juhász kutyával, majd egy sör áráért megvásárolt fiatal staffie-vel, akinek a fehér fején mókás fekete folt van a jobb szeménél. Ő George, akit John egyből megkedvel, s mikor a pár elköltözik, megtartja a kutyát. Gyerekkorában is volt kutyája, így George tanítása nem új számára. Engedelmes kutyus válik George-ból, aki órákig képes nyugton ülni az utcán egy pohár mögött, míg John rajzolja a környék épületeit. John-t egyedül a George-ról való gondoskodás tartja vissza a börtönbe kerüléstől, s mivel máshoz nem ért, rajzolással és koldulással próbál pénzt keresni. Óriási szerencséje, hogy egy fiatal műkereskedő fantáziát lát benne és felkarolja. A kiállítása meghozza számára az elismerést, anyagilag biztosabb lábakon áll ezután, s sikerül a családját is kibékítenie. Jonh csakis a kutyának, George-nak könyveli el a sikert, s a megváltozott életét, hiszen őmiatta tudott csak változtatni az önpusztító szokásain.
