Különleges hangulatú könyv, mely a 19. századi Franciaországba, egy selyemkészítő kisvárosba, Lavilledieu-ba vezet el bennünket. Időnként rövid, határozott mondatok, állítások, ismétlődések viszik tovább a történetet. A főszereplő Hervé Joncour selyemhernyó petéket vásárol Szíriában és Egyiptomba, majd továbbadja települése iparosainak. Jól megél az évi egyszeri utazás jövedelméből a feleségével, Hélene-vel. "Azok közé tartozik, akik életüknek tanúi szeretnek lenni, s helytelennek tartanak minden arra irányuló igyekezetet, hogy életüket éljék." Mikor a petéket betegség támadja meg, más lelőhelyet kell találni: az addig elzárt Japán az úti cél. Joncour négyszer teszi meg a hosszú utat, s az idegen világban az egyik gazadag japán úrnál egy lányka képű, nem ferdeszemű nőt talál. Soha sem beszélnek, csak a szemük kommunikál, de Joncour-ban ez olthatatlan vágyódást indít el. Az utolsó útjára a háború dúlta országba csak a lány miatt megy vissza, de dolgavégezetlenül tér haza. A feleségével gyermektelenül, utazgatva, jólétben élnek, s csak Hélene korai halála után jön rá, hogy mennyire szerette a felesége, s tudott a távolban lévő nő utáni vágyáról.
Én ennyit bírtam megérteni, kiolvasni a nem mindennapi történetből.
