"Közben önmagának ismételgette: hasnyálmirigy. És persze rák...Tudta, hogy előbb-utóbb mindenkit elér, akár őt is. Csupán idő kérdése, hogy mikor."
"Kevés, hihetetlenül kurta ez a hatvanhat év, de nem vagyok, és nem leszek elégedetlen. Jó a rosszban, hogy megúszom az aggkor összes nyavalyáját, kínját és fájdalmát, baját, keservét."
Halász Bódog életének utolsó három hónapját követhetjük nyomon a regényben. Kimerítő ismereteket kapunk a rákról, a halálos betegek lelkiállapotáról, a kezelésekről, az önfeláldozásról, a szeretetről, szerelemről. Megható emberi történeteket ismerünk meg, s közben reménykedünk, hogy mi nem leszünk öregek, betegek, magányosak, kiszolgáltatottak, de ha mégis, akkor emelt fővel tudjuk fogadni a bajt, mint Halász Bódog, s lesz egy olyan barátunk, mint Halász Bódog.
Szép mondatokkal megírt szomorú történet, mely rólunk szól. Ez benne a legijesztőbb is.
