A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Daniel Glattauer. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Daniel Glattauer. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. január 9., csütörtök

Daniel Glattauer: Gyógyír északi szélre, A hetedik hullám

   Különleges regény, csupán e-mailekből áll. Sok cselekmény nem történik benne, érzéseket, gondolatokat, eszmefuttatásokat olvashatunk nagyon egyéni, intelligens, kifinomult stílusban.
Leo Leike és Emma Rothner véletlenül akadnak össze a neten, mikor Emmi többször le akarja mondani az újságmegrendelését. Elírja az e-mail címet, s így Leo-hoz kerülnek a levelei. Ő válaszol, s így lesznek levelezőtársai egymásnak. Személyes dolgokról nem nagyon írnak, csak lassan derül ki, hogy Leo nyelvpszichológus, aki már többedszer szakít a barátnőjével, sokat utazik. Emmi férjnél van, van egy nevelt fia és lánya, weblapokat készít. Nagyon szókimondó, csavaros eszű. A sok e-mail kapcsán egyre közelebb kerülnek egymáshoz, nagyon megkedvelik egymást, pedig még sohasem találkoztak, azt sem tudják, hogy néz ki a másik. Leo többet szeretne, de tiszteletben tartja Emmi házasságát, ő pedig elkötelezett a családja mellett. Emmi is változik azonban, ezt a férje Leonak írt leveléből tudjuk meg. Leo, hogy teret engedjen Emminek, s ő is élhesse az életét, elfogad egy 9 hónapra szóló megbízatást Bostonban, miközben felfüggeszti a levelezést is, tehát szakítanak.
   Ami nem tetszett a regényben: a férjnél lévő asszony nyílt flörtölése, bizalmaskodása egy idegen férfival. Ha fizikailag nem is, de lelkileg hosszú hónapokon át megcsalta a férjét, miközben szédített egy kapcsolatra vágyó facér férfit. Nagyon visszatetsző volt annak ellenére, hogy szimpatikus Emmi az írásain keresztül. Egy nagyon szép szerelmes regény, csak itt a szerelem egyelőre nem jöhet szóba. Talán a folytatásban?

   Igen, a folytatás (A hetedik hullám) végére végre rendeződnek a dolgok. De addig? Rossz olvasni, ahogy szenvednek, reménykednek, csalódnak, ahogy elbeszélnek egymás mellett, ahogy csak barátok és levelezőtársak lesznek.
   Boston után természetesen nem bírják ki, hogy ne írjanak újra egymásnak, ismét rendszeressé válik a levélváltás. Közben párszor végre személyesen is találkoznak kávéházakban, s ez csak megerősíti az egymás iránti érzéseiket. Közben Emmi külön költözik a férjétől, mikor kiderül a Leonak írt levele (dühből megtörténik az első és egyetlen szexuális érintkezés is), majd később együtt elutaznak egy békülő útra  a Kanári-szigetekre, s Emmi újra visszaköltözik a családhoz. Közben Leo várja a Bostonban megismert Pamelát, aki hozzá is költözik Németországba. Akkor szakítanak, amikor Leo mesél neki Emmáról. Leo normális életet, családot szeretne, de az elérhetetlen Emmi iránti szerelme miatt sorra kudarcba fulladnak a kapcsolatai. Emmi pedig váratja, már két és fél éve leveleznek kisebb-nagyobb megszakításokkal. S végre, mikor Pamela is elment, Emmi végre bevallja Leonak, hogy már fél éve elvált a férjétől, s kész belevágni egy remélhetőleg életre szóló kapcsolatba Leoval.
   Nagyon jó logikával, érdekesen, nagyon egyedi mondatokkal, gondolatokkal megírt könyv, egy nagy szerelem története.