Egy kedves könyvtártagunk javaslatára olvastam el a regényt. Érdekes volt abból a szempontból, hogy egy számomra teljesen ismeretlen, idegen, néha bosszantó világba engedett bepillantást.
A mű talán a hetvenes években játszódhat Amerikában, a főszereplője egy kamasz lány, Rachel, akinek 13 éves korától 18 éves koráig követhetjük a sorsát. Rachel egy 7 gyermekes chászid zsidó család legidősebb gyermeke, egy Romániából kivándorolt rabbi apa, s egy Jeruzsálemből származó anya lánya. Ahhoz képest, hogy a család nagyon követi a zsidó szokásokat és hagyományokat, Rachel nagyon önfejű és lázadó lesz. Nem akar beletörődni a lányokat elnyomó, az egyéniséget megnyirbáló, a szabad akaratot lehetetlenné tévő előírásokba, elvárásokba. A szigorú tiltások, korlátozások (nem lehet könyvtárba járni; nem lehet bármilyen könyvet olvasni; nem szabad nejlon harisnyát hordani; nem szabad fürdőruhában úszni a tengerben, otthon nem lehet angolul beszélni stb.), s a kényszerű elvárások (korai megszervezett, szerelem, odafigyelés nélküli házasság; feleségként a fej kopaszra borotválása; paróka, kendő viselése; vastag, varrott harisnya hordása) miatt látszólag meggyűlöli a szüleit, különösen az anyját. Szeretne külön élni, elköltözni, szabadulni, de ezt csak házassággal érheti el. A házassága azonban hamar kudarcba fullad, mikor a számára teljesen ismeretlen fiú nem őt akarja megismerni és megszeretni, hanem a szüleinek akar megfelelni. Rachel a sarkára áll, elválik, s biztosan meg fogja találni a módját, hogy a saját életét élje.
Példaértékű a könyvben a testvérek szeretete; a kisebbekről való gondoskodás; az apa megengedő szeretete a lázadó lánya iránt; a lányok talpraesett, eltökélt munka- és bevételszerző tevékenysége. Idegesítő az anya, feleség hangos veszekedése, hisztije a férje életvitelével, álmaival kapcsolatban, állandó elégedetlensége a sorsa miatt.
Ami nehezítette az olvasást: a rengeteg idegen szó, kifejezés, nem ártott volna egy szómagyarázat a lábjegyzetben vagy a mű végén.
