Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak

Ove egy határozott, szilárd nézeteket valló idősebb férfi, akinek az élete fokozatosan bomlik ki a jelen eseményei között. Egy mogorva, veszekedős, rigolyás öregúrnak ismerjük meg, aki azonban mindig segít másokon. Miután elveszíti  a feleségét, az egyetlen embert, aki szerette és olyannak fogadta el, amilyen, valamint miután nyugdíjba küldik, minél előbb szeretne újra Sonjaval lenni. Azonban még meghalni sem tud rendesen, mert idegesítő szomszédai folyton megzavarják. A mamlasz informatikus Patrick és terhes iráni felesége, Parvaneh, valamint két kislányuk állandóan a segítségét kérik, s szép lassan a családja lesznek. Morogva, de segít két fiatal srácnak is, s a szomszéd, egyedül élő, kövér Jimmynek, valamint öreg, alzheimeres régi barátjának/ellenségének, Runenek és a feleségének, Anitának is. Bővül a kör egy újságíró hölggyel, aki megírja Ove hőstettét, s még egy szomszéddal, aki segít a bürokratikus hatósággal szemben, valamint egy rozzant macskával, aki Ove hű társa lesz. 

Nagyon érdekes, jól megírt, megható, néhol vicces regény. 

Hendrik Groen: Lesz ez még így se

A 83 és 1/4 éves Hendrik Groen titkos naplója, s egy év története ez a könyv. Hendrik egy amszterdami öregek otthonában él, külön lakrészben, rogyadozó egészséggel, de friss elmével, rengeteg idős ember sorstársaként. Az átlag életkor a sokemeletes otthonban 80 év fölött van. Megismerjük az idős emberek mindennapjait, nyavalyáit, félelmeit, gondjait és kevéske örömeit. Sokkal több a kellemetlen ember, mint akivel Hendrik szívesen együtt tölti az idejét. Legkedvesebb barátja az alkoholista, polgár(nyugger)pukkasztó Evert, aki külön kis lakásban él öreg kutyájával, s aki lába elvesztése után sem veszíti el a humorát. Egy szimpatikus, új hölgy lakó beköltözése hoz színt és változást Hendrik mindennapjaiban. Eefje hatására alakítják meg hatan az Öreg, de nem halott baráti kört gyűlésekkel és szabályokkal, s havi kirándulásokkal. Segítik egymást, időnként összejönnek, esznek, isznak, ünnepelnek, s ezzel  megfűszerezik a hátralévő napjaikat. 

Sok szomorú dolog olvasható a könyvben ironikus hangnemben, néha humorosan megírva. Az időskor összes problémája előjön a csonttörésektől az inkontinenciáig, az agyvérzéstől a demenciáig, az állandó panaszkodástól az elektromoped használatáig, a gyerekek időnkénti látogatásától az otthon vezetőjének diktatórikus hatalmáig, a szeretett háziállatok elvesztésétől beköltözéskor az eutanáziáig...

Sok statisztikát is olvashatunk, s az akkori politikai híreket, valamint számos panaszt, aggódást a holland nyugdíjas otthonokban bekövetkező megszorításokról, esetleges változásokról, pedig a leírtak alapján sokkal jobb helyzetben vannak a holland idősek, mint a magyarok. 

Érdekes könyv, de nekem nem igazán tetszett. Talán azért, mert egyébként is félek az öregségtől, s a regényben csak beigazolódni láttam a félelmeimet.