2016. március 14., hétfő

Vivien Holloway: Végtelen horizont; Vérvörös horizont

Nagyon élveztem az álneves magyar szerző jövőben játszódó regényét. Ebben a világban a földön semmilyen elektromos kütyü sem működik, kizárólag 3000 méter felett. Az emberek jó része léghajókat használ utazásra, kereskedelemre, kalózkodásra. Becky Dwyer is egy ócska kereskedelmi léghajón nőtt fel a nagybátyja mellett, aki a szülei halála után az apja is volt. Becky ügyes műszerész, mindent megszerel, de egy kicsit mindenhez ért a léghajón. Nagyon határozott, makacs, és folyton bajba kerül. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy pókerben elveszti a nagybátyja hajóját, ám a hajó helyett magát ajánlja fel. Így kerül a rossz hírű Nick Mattock léghajójára, ahol azonban a kezdeti lázadás után egyre jobban megkedveli a legénységet és Nicket is. A fiatalember ugyanis korántsem olyan rossz, mint gondolta róla. Beckyt védve a kalóz vezértől, aki egy korábbi egyezség miatt jogot formál a lányra, számtalan összecsapásba, harcba keverednek. Elveszítik a hajójukat, majd elrabolják Beckyt...számos akció-dús és váratlan fordulat kíséri a történetet. Romantika, szerelem, hűség, barátság, kaland jellemzi ezt a jó hangulatú regényt. (A helyesírási hibákra és az elírásokra jobban ügyelhetne a kiadó!)


Megjelent két kiegészítő novella egy vékonyka kötetben. A Táguló horizont című részben kicsit részletesebben ismerjük meg Nick és Becky találkozását, s a Lélekvesztő nevű hajó elkártyázását, majd Nick és Becky egyezségét.


Vervoros horizont

A másik írásban, a Vérvörös horizontban Juniper, Nick korábbi "pesztrája", majd Garrahy, a kalózvezér elsőtisztje  a főszereplő. Az ütközet után Nick apja, Garrahy meghal, a Tartarosz legénységének egy része elszökik a Lélekvesztővel, a pár megmaradt, sérült ember vezetője, a hajó kapitánya pedig a szintén megsebesült Juniper lesz. Jun  kemény, jó harcos, s bár nem akar végleg kapitány maradni, amíg meg nem találja a méltó, bábként engedelmeskedő utódját, addig ő fogja össze Garrahy flottáját. Elszántan, okosan szilárdítja meg a pozícióját, s szervezi meg a hajó és a flotta megerősítését.




2016. március 3., csütörtök

Kresley Cole: Poison Princess. Méreghercegnő

Az Arkánum krónikák 1. kötete. Sajnos nekem nem tetszett, a közepénél majdnem abbahagytam. Számomra túl horrorisztikus, időnként kissé zavaros, lehangoló olvasmány volt. A főszereplő tini lány, Evangeline (Evie) az őt segítő fiúval, Jacksonnal gyakran arrogáns, lekezelő, pedig tetszik neki a fiú. Az érzéseit és titkait mégsem bírja megosztani vele, s mindez egy állandó, feszült légkört teremt kettőjük között. 


Történet: A környezet a gondtalan iskolás időszaknak véget vetve egy posztapokaliptikus világ, melyben  a Villanás óta alig maradt nő, a vizek, növények eltűntek, nincs élelmiszer- és üzemanyag utánpótlás. A megmaradt emberek egy része folyadékra áhítozó zombi lett, más részük kannibál vagy rabszolga-kereskedő, illetve a nőket rabságban tartó katonai csapat tagja. Pestis dúl, hullák hevernek mindenütt. Evie-nek már régóta rémálmai vannak, hangokat hall, s ezekért anyja egy pszichiátriai intézménybe záratta. Pedig nála ez családi örökség, a nagymamája 8 éves korában megpróbálta felkészíteni a rá váró feladatra. Mert ő a Tarot kártya egyik lapja, a Császárnő, a Nagy Arkánum tagja, s rendeltetése szerint meg kell majd küzdenie a többi kártyalappal. Az ő hangjukat hallja a fejében, s párral találkozik is útközben, mikor anyja halála után a nagyanyja keresésére indulnak Jacksonnal. Evie csak apránként jön rá, hogy ki is ő, kik a többiek, mit lát a rémálmokban, s milyen különleges ereje van. S mindez egy keretes történetbe zárva történik, Evie elbeszélésből tudjuk meg az egészet, akit egy pszichopata gyilkos készül kegyetlen rabságba vetni.


Feszültségekkel, szörnyűségekkel, nélkülözéssel teli történet, ahol még az egymásért epekedő két főszereplő sem tud egymással zöldágra vergődni. Azt hiszem, én a folytatásokat kihagyom.