A sorozatokkal az a bajom, hogy mire megjelenik az újabb kötet, nagyrészt elfelejtem, mi történt az előzőben. Pedig ezt a folytatást is vártam, mert tetszett az első kötet. Megszerettem az Üvegház összetartó, egymást segítő, óvó lakóit: a nappal szellemmé váló, zenész Michaelt, a dark szerelésben, sminkben járó lányt, Eve-t, a macsó Shane-t, és az okos, 16 éves, korkedvezményesen egyetemista lányt, Clare-t. Ebben a részben újra, többször meggyűlik Claire baja a pszichopata, polgármester apával, rendőr báttyal rendelkező Monicaval, akinek az életét mégis Claire menti meg. A bonyodalom akkor kezdődik, amikor fia hívására megjelenik Shane apja a motoros haverjaival, s vámpírokat akarnak gyilkolni. A gonosz, többszáz éves vámpír, Brandon halálának nyomozása során a szálak Shane-hez vezetnek. Oliver, egy hatalomra törő vámpír ki akarja végezni a fiút. Claire és Eve, majd a vámpírrá váló Michael (csak így tudja elhagyni a házat) minden eszközzel próbálja megmenteni Shane-t (akibe Claire teljesen belegabalyodott). Monica elrablása, majd kiszabadítása, Shane apjának akciói, az alapító vámpír, Amelie különös érdeklődése Claire iránt, egy szimpatikus, segítőkész vámpír, Sam bekapcsolódása a történetbe teszi izgalmassá az újabb részt, s kavarja fel a nyomasztó, vámpíruralom alatt élő kisváros, Morganville napjait. Egy újabb elgondolkodtató csavarral ér véget a történet: Claire hűségnyilatkozatot ír alá Amelie-nek. A barátai nyugalmáért, megmentéséért vállalja a vámpírságot, amit annyira gyűlölnek a többiek? Ez már csak a következő részben fog kiderülni.
