Élise 50 éves, és a gyermekei kirepültek. Messze költözött a lánya és a fia is. Egyedül nevelte őket, csak nekik élt. Most üres az élete, csak a fia idegesítő kutyája maradt neki. Ha nem akar depressziós lenni, új célokat, tevékenységeket kell találnia. Próbál nyitni az emberek felé, így új barátokra tesz szert, afrikai táncra jár, s önkéntesként koraszülött babákat dajkál a kórházban. Ugyanezen a kórházi osztályon van a huszonéves Lili is, akinek problémák miatt meg kellett szülnie hét hónapra a kislányát. A pici életben maradása kétséges. Lili kiborul, magát hibáztatja és folyamatosan aggódik. Minden apró előrelépésnek örül, s a helyzetét nem könnyíti meg a hozzájuk költöző, a fiúkat elengedni képtelen anyósa és apósa sem.
Szerencsére az ő gyermeke szépen javul, s végül hazamehet a kis család. A kórházban sokat segítettek neki az odaadó ápolók és a sorstárs szülők, akikkel igaz barátságot kötött.
Hogy miért nem találkozott a kórházban a két nő, azt a mű végén egy nagy csavarban tudjuk meg.
