Ez a könyv valós történet. Kristine Barnett a családja történetének egy szeletét osztja meg az olvasókkal, különös tekintettel elsőszülött fiára, Jacobra (12 éves koráig). Jake autista és zseni, s csak az anyuka elszántságán és jó megérzésein múlott, hogy fia kicsi korában nem zárkózott teljesen önmagába. Gyógypedagógusai lemondtak róla, s állandóan olyan gyakorlatokat végeztettek vele, melyeket nem tudott megcsinálni. Mikor édesanyja kivette a fejlesztő óvodából, s engedte neki, hogy azt tegye, amit szeret, a kisfiú kinyílt, s másban is jobban fejlődött. Jake ugyanis egyedi, briliáns elmével született, s már csecsemőként is a fények-árnyékok változása kötötte le. Zseniális memóriával, nagyon magas IQ-val rendelkezik, s mérhetetlen a kíváncsisága, tudásvágya a csillagászat, matematika, fizika területein. Az általános iskolai képzés untatta, mert már jóval előbbre járt. Hétévesen egyetemi előadásokat hallgatott, 12 évesen ténylegesen is egyetemista lett. Ő korrepetál nála idősebbeket, s nagyon türelmes tanár. Számos egyetem verseng érte, mert tudják, hogy nagy dolgokat fog véghezvinni. Édesanyja mindig próbál ügyelni arra, hogy a szellemi táplálék mellett az igazi gyermekkori élmények, barátságok, sport se maradjanak ki fia életéből. Jake fejlődésének egyengetése mindig is rengeteg ötletet, szeretetet, megértést, önfeláldozást kívánt, mely Kristine-nek természetes. Az anya amish családból származik, nagyon ügyes, kreatív nagypapával nőtt fel, a barkácsolás, a jó ötletek, a segítés másokon, a kemény munka megszokott számára. Szerető férje a támasza mindenben. Kristine folyamatosan helyt állt az általa vezetett családi napköziben, szült még egy beteg és egy egészséges kisfiút, önzetlenül segítette a többi autista gyermek fejlődését is a fiánál kipróbált módszerekkel. Elkeseredett családoknak adta vissza a reményt, miközben elérte, hogy szerény, szerető, segítőkész zseni fiú váljon Jakeből.
Nagyon jó mű, bárkinek ajánlom elolvasásra. Rájövünk, hogy a mi egyszerű, hétköznapi életünk mekkora kincs más problémái mellett.
