A 83 és 1/4 éves Hendrik Groen titkos naplója, s egy év története ez a könyv. Hendrik egy amszterdami öregek otthonában él, külön lakrészben, rogyadozó egészséggel, de friss elmével, rengeteg idős ember sorstársaként. Az átlag életkor a sokemeletes otthonban 80 év fölött van. Megismerjük az idős emberek mindennapjait, nyavalyáit, félelmeit, gondjait és kevéske örömeit. Sokkal több a kellemetlen ember, mint akivel Hendrik szívesen együtt tölti az idejét. Legkedvesebb barátja az alkoholista, polgár(nyugger)pukkasztó Evert, aki külön kis lakásban él öreg kutyájával, s aki lába elvesztése után sem veszíti el a humorát. Egy szimpatikus, új hölgy lakó beköltözése hoz színt és változást Hendrik mindennapjaiban. Eefje hatására alakítják meg hatan az Öreg, de nem halott baráti kört gyűlésekkel és szabályokkal, s havi kirándulásokkal. Segítik egymást, időnként összejönnek, esznek, isznak, ünnepelnek, s ezzel megfűszerezik a hátralévő napjaikat.
Sok szomorú dolog olvasható a könyvben ironikus hangnemben, néha humorosan megírva. Az időskor összes problémája előjön a csonttörésektől az inkontinenciáig, az agyvérzéstől a demenciáig, az állandó panaszkodástól az elektromoped használatáig, a gyerekek időnkénti látogatásától az otthon vezetőjének diktatórikus hatalmáig, a szeretett háziállatok elvesztésétől beköltözéskor az eutanáziáig...
Sok statisztikát is olvashatunk, s az akkori politikai híreket, valamint számos panaszt, aggódást a holland nyugdíjas otthonokban bekövetkező megszorításokról, esetleges változásokról, pedig a leírtak alapján sokkal jobb helyzetben vannak a holland idősek, mint a magyarok.
Érdekes könyv, de nekem nem igazán tetszett. Talán azért, mert egyébként is félek az öregségtől, s a regényben csak beigazolódni láttam a félelmeimet.
