Nagyon érdekes önéletrajz a háborús fotóriporterről, Lynsey-ről. Őszintén, érdekesen, szókimondóan ír a családjáról, a nem mindennapi hivatásáról, a kapcsolatairól, melyek nagy részét a számos utazást, távollétet követelő munkája tett tönkre. A fotózás lett a szenvedélye már fiatalon, s a háborúk civil áldozatainak dokumentálása, a háborús országok, övezetek bemutatása akár az élete árán is a hivatása. Rengeteg országban fényképezett szabadúszó fotósként (pl. Irakban, Afganisztánban, Pakisztánban, Líbiában, Szomáliában), majd kitartó, elszánt, hősies munkájáért a Times csapatával Purlitzer-díjat kapott. Sokszor lőttek körülötte, párszor elrabolták, autóbalesetet szenvedett, nomád körülmények között élt hónapokig, s több barátja, ismerőse meghalt a közelében a tudósítások során. Soha nem adta fel, ha hívták, ment. Ha valahol akció volt, neki ott volt a helye. Szerencséje, hogy Paulban egy nagyon megértő, szerető és támogató társra talált, akiről nem hitte, hogy valaha is adatik neki. A könyvben sok információt kapunk a muszlim világról, az ottani emberekről, az amerikaiak háborús viselkedéséről, s ebben a férfiak uralta világban egy nagyon bátor, megszállott fotóriporternőről.
Érdemes elolvasni.
