Kedves kis történet, melyben egy árva, 11 éves kislány mutat példát a felnőtteknek életszeretetből, segítőkészségből, jóságból, hitből.Pollyanna lelkész édesapja halála után egyedül maradt, s édesanyja húga, a besavanyodott, szigorú Polly Harrington vette magához kötelességből, a családi kastélyba. Pollyanna addig nagy szegénységben élt, missziós hordókban kapott ruhákból, játékokból válogattak neki. Csak soha nem az érkezett, amire szüksége lett volna. Édesapja a nehézségek elviseléséhez megtanította az örömjátékra, mely mindig átsegítette a bajokon. A játék lényege, hogy a rossz dolgoknak is lássuk meg a jó oldalát, s mindig tudjunk örülni valaminek. Ez segítette át a csalódáson, hogy a nagynénje nem örült neki, s egy fullasztóan meleg, sivár padlásszobában szállásolta el. Örökké vidám természete, csörfös szája, a mindenkiben csak a jót látó megnyilvánulása mindenkivel megszerettette. Segített a településen élő embereknek, családoknak, megváltoztatta a felfogásukat, s ezáltal az életüket. Végül meglágyította a nagynénje és Pendleton úr megkérgesedett szívét is. Amikor Pollyanna beteg lett, s az állapota miatt már nem tudott semminek örülni, sorra látogatták meg az emberek, hogy az üzeneteikkel jobb kedvre derítsék.
Természetesen happy end lett a történet vége. Pollyanna meggyógyult, Polly néni és régi szerelme egymásra találtak, Pendleton úr magához vette az árva kisfiút, Jimmyt, s így már egyikük sem volt család nélkül.
