Szeretem Papp Diána történeteit. Sajnáltam, amikor ez a regény véget ért.
Jó volt olvasni a kicsit bohókás, későn érő Molnár Dóri életéről, mindennapjairól, szerelméről, barátnőiről. Dóri elvégezte az angol szakot, s most, 28 évesen mégis babák, manók készítéséből, árusításából, s jóga oktatásból él. Kicsi, lepusztult lakásban lakik, a szüleivel nagyon szoros a kapcsolata, rendszeresen ők segítik ki anyagilag is. Lelki támasza és vállalkozó társa a kislányát egyedül nevelő Kornélia, ő terelgeti a sokszor álomvilágban élő Dórit. Dóra szingli, számos fiú hagyta már ott magyarázat nélkül. S most a vásárban találkozik a nála 15 évvel idősebb, Svájcban élő Guillaume-mal, akinek a főzés a foglalkozása és a hobbija is. Nagyon jól megértik egymást, összepasszolnak minden szempontból, csak ritkán látják egymást. Dórit a férfi kiutaztatja magához Svájcba, ahol a lány megismerkedik a férfi kisfiával és az édesapjával is. Megtudja, hogy Guillaume még nős, csak külön élnek, s azt is, hogy a férfit 8 éves korában szó nélkül elhagyta az édesanyja, s ez igen nagy trauma neki még ma is. Guillaume kinyomozta, hogy az anyja Magyarországon él, s Dórival meg is látogatják. A találkozás nagy csalódás a férfinak, s ennek hatására dönt úgy, hogy nem hagyja el a kisfiát, visszatér a feleségéhez. Dóri csak később kap magyarázatot a titokzatos eltűnésre, mikor megkapja Guillaume ajándékát is: megvette Dórinak az üzletet, amit addig béreltek Kornéliával. Dóra már az esküvőt tervezgette, ezért a férfi eltűnése nagyon megviselte. A regény végén azonban ott a fény az alagút végén: betér az üzletbe az a fiú, aki korábban randira hívta az akkor még foglalt lányt.
Papp Diána regényei rólunk szólnak, a mai magyar valóságról. Humoros, pihentető, kikapcsoló olvasmány. Ajánlom mindenkinek!
