A hatvanas évek elejére visz bennünket a történet. Párizsból Magyarországra érkezik Cecil, aki szeretne rájönni a családja történetére, a magyarországi emlékekre. Hétéves korától élt Franciaországban az apja rokonságánál, ahol a nevelőnőjétől tanulta a magyar vonatkozású dolgokat, s vele gyakorolta a nyelvet. Az anyja a férje halála után magába zárkózótt, s egy otthonban élt, Cecil nem látogathatta. A családjuk múltjáról, a kiskoráról semmit nem árultak el neki. A valóságból gyakran menekült egy idilli világba egy fiúhoz, Gibborhoz, aki mindig megnyugvást hozott neki. Budapesten, miközben próbálja megfesteni a Dunát, találkozik egy nőcsábász férfival, Endrével, akinek nagyon tetszik a lány. Segít neki felfedezni Magyarországot, s ahogy jobban megismeri Cecilt, rájön, hogy valójában ki a lány, s lassan rávezeti, hogy milyen közös múltjuk van. Elviszi a szülőfalujába, ahonnan 1945-ben elhurcolták a zsidó családokat, köztük Endrééket, s Cecil valódi szüleit is. Az akkor 4 éves kislányt a három évvel idősebb barátja, Gibbor (Endre) bújtatta el az apja által gyártott koporsóban, itt találták meg napok múlva az eszméletlen kislányt a falubeliek. A helyi grófné, akinek korábban meghalt az újszülött kislánya, fogadta magukhoz, s a kitelepítés elől menekültek Párizsba. A regény végére mindenre rájön Cecil, találkozik a közben szintén Magyarországra látogató nevelőnőjével és a nevelőanyjával, s Budapesten kezd új életet a mindenkori szerelmével, Endrével.
Érdekes történelmi és holokauszt regény valós kortörténeti adatokkal (pl. Erzsébet híd építése, Gagarin űrutazása és látogatása hazánkban).
