Remekül indul a regény: az író fergeteges humorral írja le négy halálra vágyó ember találkozását a tetőn Szilveszter éjszakáján. A létrát Martin cipelte fel az Öngyilkosok Tornyába, s ő vágta a lyukat is a dróthálón. Az élete romokban hever, miután egy kiskorú lánnyal folytatott szexuális kapcsolat miatt börtönbe került, elvesztette a bemondói állását a TV csatornánál, s elhagyta a családját is. Mindenki ismeri az arcát és a történetét, általános megvetés kíséri. Részeg láblógatásában őt zavarja meg Maureen, az idősödő asszony, aki egyedül gondozza a születésétől fogva tehetetlen fiát. Kettejük udvariaskodását szakítja meg a fiatal Jess, akit minden ember magára hagy, akinek eltűnt a nővére, s aki szeretné megtalálni a legutóbbi fiúját, aki magyarázat nélkül sétált ki az életéből. Kicsit hebehurgya, kicsit trágár és idegesítő, de Martin és Maureen együttesen akadályozzák meg, hogy leugorjon a tetőről. Éppen rajta ülnek, mikor megjelenik a pizzahordó fiú, az amerikai JJ, akinek szétment az együttese, a "bandája", s szakított vele a lány is, aki miatt Londonba költözött. Nincs rendes végzettsége, reménye sincs normális munkára. Miután szépen elbeszélgettek a tetőn, s megették a pizzát, elhatározzák, hogy Valentin napig elhalasztják az öngyilkosságot. Rendszeresen találkoznak, próbálnak segíteni egymáson, miközben folyamatosan vitatkoznak, egymás agyára mennek. A regény végére egyre többet tudunk meg az életükről, miközben egyre kijjebb tolják a határidőt. Ők is alakulnak, változnak, új emberek, új lehetőségek bukkannak fel az életükben, egyre "bölcsebbekké" válnak a saját sorsukat illetően is.
