Fábián Janka: Adél és Aliz

A történet 1919-től 1956-ig játszódik. A bentlakásos Erzsébet Királyné Leányiskola és Kollégium a fő helyszíne a regénynek. 10 éves korától 18 éves koráig itt tanult és nevelkedett Groó Adél és Szendrey Aliz, akik nagyon jó barátnők lettek. Adél édesapját a Kommün alatt elhurcolták és meggyilkolták a kommunista Lenin fiúk, köztük Nagy Iván is, aki a Tanácsköztársaság bukása után a lányiskolában kertészként lelt menedékre. Nagyon szép férfi, a sármjával könnyen leveszi a nőket a lábukról (szeretője lesz a lányok osztályfőnöke, Terézia, majd a manipulatív, dörzsölt Adél, s végül a naivabb Aliz is - Alizt azonban szerelemmel szereti, s végül feleségül is veszi). Adél édesanyja ismeri Iván titkát, s a kommunisták közé beépülve, a rendőrségnek dolgozva megpróbál ártani nekik. Adél senkit nem szeret igazán, sem az anyját, sem az öccsét, sem Ivánt, sem a barátnőjét. Kihasználja az embereket, megpróbál feljebb jutni, ezt a célt szolgálja Aliz bátyjának, Andornak az elcsábítása. A feleségeként azonban szegénység vár rá, a bárói család ugyanis elszegényedik. Aliz és a nincstelen Iván ellenben egy váratlan örökség, majd társadalmi kapcsolatok, jó állások révén egy magasabbra emelkedik. Innentől nagyon hézagos a történet (az 1927-1956 közötti időszak kimaradt.) A kapcsolat hosszú időre megszakad köztük, s az 56-os forradalom után Bécsben találkozik a két barátnő újra. Mindkét család külföldön folytatja az életét, Adél az öccsével és a lányával (Andor meghalt a harcokban), Aliz pedig 3 gyermekével, férjével, s az éppen érkező húgáékkal.