Galgóczi Dóra: Megszülethettél volna

Galgóczi Dóra nagyon szépen ír. Olyan mondatai vannak, hogy öröm olvasni.

Ez a regénye nem az abortuszról szól, ahogy a címéből gondolhatnánk, hanem a gyermekvárásról, az anyaságról. Egy nő, a jogász Csilla életsorsának bemutatásán keresztül körbejárjuk az anyává válás, a gyermekszületés szinte minden  aspektusát: pl. a meddőséget, a petesejt adományozást, a sérült gyermek érkezését, az örökbefogadást, a félelmet, hogy lesz-e a nőnek saját élete a gyermek mellett, a fogantatást akadályozó görcsös akarást. Etikus-e úgy teherbe esni, hogy a párunk nem tud róla, s ezzel esetleg tartós kapcsolatra bírni. Mikor van itt az ideje az óhajtott gyermeknek? Van-e hozzá szilárd párkapcsolat, olyan férfi, akit hosszú távon társként és apaként el tudunk fogadni? Tanulás, munka, karrier, megfelelő anyagi háttér, lakás, ház, betegség: mikor ideális egy csöppség? Lehet, hogy a nagy várakozásban kifutunk az időből? Kell-e ennyit tervezni, görcsölni a gyermekvállaláson, vagy merjünk bátran belevágni, hisz ha benne leszünk, tudni fogjuk, hogyan viselkedjünk.

Nagyon sok gondolatot felvet ebben  a témában a regény, inkább elmélkedős, mint pörgős olvasmány, de nem unalmas stílusban.

Galgóczi Dóra: A nő millió arca

Nem nagyon szeretem az elbeszéléseket, de ezt a kötetet nem tudtam letenni. Nagyon jó stílusban megírt kis történetek női sorsokról.

Olvashatunk fiatal párról, magányos nagymamáról, főállású anyává vált zongoraművészről, nevelőotthonban felnőtt lányról, sérült fiát nevelő anyáról, diáklányokról, az örök fiatalságra pályázó fodrásznőről, pici lányról, paranoiás anyáról, az otthonából elmozdított nagyon idős anyáról, dolgozó fiatal nő párkapcsolati útkereséséről, az  egyéni  boldogságát kereső anyáról, a karrierista nőről, a munkanélkülivé vált és a kövér lányról, az igazi férfiról, a már beilleszkedni képtelen hajléktalanról, a szokások hálójából kitört nyugdíjas asszonyról, a hivatását maximális odaadással űző ápolónőről, kereskedőről, tanárnőről, cicatenyésztőről. A könyv számos élethelyzet, felöleli a társadalom egészét, bemutatja a különböző tragédiákat, élettípusokat, melyeket mi is nap mint nap láthatunk magunk körül. Bepillantunk más családok életébe, érzéseibe, s időnként örülünk, hogy az a sors nem a miénk (bár helyenként a sajátunkra is ráismerhetünk). A nő minden életkorával találkozunk, a még meg sem született kislánytól a 80 év feletti anyáig. Időnként érzelmeket váltottak ki belőlem az írások: megkönnyeztem a  nagymamát; dühös voltam a munkáját, tehetségét teljesen feladó anyára; tiszteltem a manapság oly ritka embereket, akik önzetlenül, hivatásszeretetből teszik a dolgukat (ápolónő), s élvezik azt (kereskedő, pedagógus). Útmutatást ad több esetben, pl. kövér lány, munkanélküli lány; az anyai szeretet szép példája pedig a beteg gyermekét végül egyedül nevelő anya. A legjobban a Gumiasztalon című írás tetszett, mely apró átmenetekben felsorolja a női nemet érintő lehetséges veszteségeket. Egyszer fent, egyszer lent.
Ajánlom mindenkinek, különösen a nőknek.