Virginie Grimaldi: Köszi, ​apu!

 

Ebben a francia történetben Juliane (Bacilus) középkorú anyuka, akinek a kisfia sajátos nevelési igénye miatt más, mint a többi gyerek, s ezért gyakran bántják. Ő visszafogott, szereti a megszokott dolgokat, bár gyermekkorában az édesapja (Jean) mellett sokszor bohém, kiszámíthatatlan, az átlagtól eltérő dolgokban vettek részt a hugával. Most az apja a 60-as évei vége felé még szokatlanabb viselkedést produkál. Mikor leég a háza, Juliane családjához költözik, s a lánya ekkor szembesül szeretett apja szellemi hanyatlásával, a kezdődő, majd rohamosan súlyosbodó demenciával. Rettentő sok kínos helyzetet okoz Jean viselkedése és tettei, ám a család végtelen szeretettel kezeli ezeket, s minden módon védi az apát, kiélvezve azt a kis időt, amit még együtt tudnak tölteni. 

A regényben példamutató a szülők és a nagyapa hozzáállása a kisfiú másságához, a lányok elfogadása az apa idegesítő tetteihez. Részletes képet kapunk a demencia tipikus tüneteiről sokszor humoros leírásban. Jó stílusú könyv egy olyan valóságról, ami sok családot érint.

Virginie Grimaldi: Ha az élet citrommal kínál...

 Élise 50 éves, és a gyermekei kirepültek. Messze költözött a lánya és a fia is. Egyedül nevelte őket, csak nekik élt. Most üres az élete, csak a fia idegesítő kutyája maradt neki. Ha nem akar depressziós lenni, új célokat, tevékenységeket kell találnia. Próbál nyitni az emberek felé, így új barátokra tesz szert, afrikai táncra jár, s önkéntesként koraszülött babákat dajkál a kórházban. Ugyanezen a kórházi osztályon van a huszonéves Lili is, akinek problémák miatt meg kellett szülnie hét hónapra a kislányát. A pici életben maradása kétséges. Lili kiborul, magát hibáztatja és folyamatosan aggódik. Minden apró előrelépésnek örül, s a helyzetét nem könnyíti meg a hozzájuk költöző, a fiúkat elengedni képtelen anyósa és apósa sem.

Szerencsére az ő gyermeke szépen javul, s végül hazamehet a kis család. A kórházban sokat segítettek neki az odaadó ápolók és a sorstárs szülők, akikkel igaz barátságot kötött. 

Hogy miért nem találkozott a kórházban a két nő, azt a mű végén egy nagy csavarban tudjuk meg. 

Virginie Grimaldi: Csillagfényes utazás

 Egy francia anyuka, Anna egyedül neveli két lányát, akikkel egyre több a probléma. A nagyobbik lánya, Chloé önértékelési problémákkal küzd, érdemtelen fiúknak adja oda magát, lóg a suliból, s nem akar érettségizni. Dolgozni akar majd, hogy segítsen az adósságban fürdő, a számlákat dugdosó anyukájának. A 12 éves Lilyt zaklatják az iskolában, furcsa lánynak tartják. Mikor Anna elveszíti az állását, a kapott pénzt nem az adósság rendezésére fordítja, hanem az apjától kölcsönkért lakóautóval elutaznak Skandináviába. A csodálatos, ám hosszú út alatt időnként összevesznek, időnként együtt énekelnek, ám végül újra egymásra találnak, s számos családi titkokra fény derül (pl. bántalmazó apa). Az út során csatlakoznak egy francia lakókocsis csoporthoz esténként, akikben jó barátokra lelnek. Anna a szerelmet is megtalálja Julienben, a csoport vezetőjében. 

A regény a családi összetartozás, a feltétlen szülői szeretet példája, a bántalmazó házasság döbbenetes megjelenítése.