A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Andrew Davidson. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Andrew Davidson. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. december 16., hétfő

Andrew Davidson: A vízköpő

Andrew Davidson: A vízköpőEz a regény egy évszázadokon átívelő szerelem története, mely egyszerre játszódik a jelenben és a 15. században. Marianne Engel az összekötő kapocs, aki akkor régen árvaként egy kolostorban nőtt fel, majd apácaként a szkriptóriumban bibliát másolt, s különleges adottsága volt az idegen nyelvekhez. Itt ismerkedett meg a sérült, megégett zsoldossal, akivel aztán megszökött. A szerelmük nem tartott soká, mert régi társai egy szökött barátját keresve a férfit is megtalálták. A kínhaláltól Marianne nyila szabadította meg, ám ezzel ő is bajba került. A jeges folyóból és a halálból a "sors" visszahozta, mert még nem érkezett el az ő ideje. A gyilkosságért és az Istennek szentelt élet elhagyásáért viszont büntetést kapott: hosszú élete során több ezer szívet kell odaadnia, amíg már csak egy marad, melyet csak a szerelmének adhat oda. Neki el kell a szívét fogadnia, de egyben el is kell engednie a lányt, csakis így találhat vissza az Úrhoz.
Marianne a mi korunkban találta meg újra a szerelmét egy balesetben rettentően összeégett férfiban, aki korábban pornószínészként és rendezőként kereste a kenyerét. Szép férfiként minden nőt megkapott, de senkit sem szeretett. Nyomorult gyermekkora volt, s a drog is a mindennapjai részévé vált. Rettentően cinikus, s az óriási fájdalmak, szenvedések közepette a halálát tervezi. Ekkor jelenik meg a kórtermében Marianne, mint egy fénysugár. Egyéniségével, odafigyelésével, szeretetével, gondoskodásával, s gazdagságával nagy szerepet játszik a beteg lassú felépülésében, magára találásában, a külvilági életbe való visszailleszkedésében. Marianne pszichiátriai beteg, de felkapott művész is: vízköpőket farag, nekik adja a szíveit. Folyamatosan történeteket mesél régvolt emberekről, nagy szerelmekről, s elmeséli korabeli életét és szerelmük történetét is. A férfi hiszi is, meg nem is, ám a régi olasz Pokol és a német fordítása, mely Marianne tulajdona, ezt bizonyítja. A férfi egyre erősebb, egyre inkább magára talál az életben, miközben Marianne az utolsó vízköpőket faragja megszállottan, csonttá soványodva. Az utolsó szívet a férfiról készült szoborral együtt a férfi kapja, aki csak úgy bizonyíthatja szeretetét a nő iránt, hogy nem hívja vissza Mariannét, mikor ő az utolsó úszására indul az óceánba. 
Érdekes történet, fanyar stílussal, sok történettel, Dante Poklával, rengeteg információval az égési sérültek ellátásáról, világukról.