Már régóta el akartam olvasni az író egyik könyvét, mert annyian keresik a könyvtárban. Nekem annyira maradéktalanul nem tetszett. Zavart egy kicsit az erős vallásos vonal, bár érdekes volt bepillantani a hívő emberek lelkivilágába. A könyv első egyharmada számomra unalmas volt. Nehezen indult, sok volt a részletes leírás. Több síkon fut a cselekmény: 1. megismerjük a két főszereplő, Reese és Annie egymáshoz való kapcsolódását, a köztük kialakuló, egyre szorosabb viszonyt; 2. végigkísérjük nagy vonalakban Reese gyermekkorát, barátságát, majd szerelmét későbbi feleségével, Emmával. A súlyosan szívbeteg Emma határozta meg Reese pályaválasztását. A fiú gyermekkorától fogva a szív gyógyításával foglalkozott, azért lett transzplantációs szívsebész, hogy megmenthesse a számára legfontosabb személy életét. A szakmájában csodatévőnek nevezték, a korszak egyik legtehetségesebb orvosa volt, a feleségét mégsem tudta megmenteni. Érzelmileg ő is velehalt, felhagyott az orvoslással, s hajók építésével foglalkozott a megvakult sógorával, Charlie-val együtt. Ekkor találkozott véletlenül a 8 éves, szívbeteg kislánnyal, aki annyira hasonlított a meleg szívű feleségére. A bátor, talpraesett Annie is haldoklik, csak egy új szív segíthetne neki, s a legjobb orvos, aki gyermekszíveket is tud operálni. Reese fokozatosan "érik meg" a feladatra, 5 év után ez a kicsi lány és az érte mindent feláldozó nagynénje melegíti fel lassan a szívét, s éri el, hogy megbocsásson magának. A döntő pillanatban Reese újra csatasorba áll, s egy isteni csoda segítségével megmenti Annie életét.
A regény az első egyharmad után letehetetlen volt, olvastatta magát. Ami tetszett: Reese kapcsolata Charlie-val, Reese odafordulása és önzetlen segítsége Annie-ék, valamint Termesz felé; Reese és Emma elfogadó szerelme, az emberséges orvosok. Ami kevésbé tetszett, hogy sok a véletlen szerencse, vagy "isteni csoda" a műben. Amúgy nagyon megható történet a szeretetről, az élni akarásról, az elfogadásról, a segítségnyújtásról.