Jó kis történet volt, csak olyan hirtelen lett vége.
A II. világháború elején, Franciaország megszállásakor kezdődik a történet. Egy német százados, Joseph Weinbach (Sepp) (Borpataky Jóska - magyar sváb fiú, aki Németországban tanult, majd telepedett le) a főszereplő. Tolmácsként kíséri az ezredesét az imádott országba, Párizsba, majd Versailles-ba. A házigazda lánya, Cécile nagyon tetszik neki, de mielőtt bármi is kialakulhatna, átvezénylik a keleti frontra. Az embereivel részt vesz Sztálingrád ostromában, éheznek, fáznak, s még az egyik lábát is elveszíti. A háború után kis szőlőbirtokot vesz München mellett, melynek gondozásában egy Magyarországról kitelepített sváb család segít neki. Időközben Cécile-nek született egy kislánya. Mivel erőszak következménye volt a gyermek, ezért az anya tudni sem akart róla. Egy német szervezet összegyűjtötte az árvaházban sínylődő, félig német származású gyerekeket, köztük Rose-t is, Cécile lányát. A nagyapa Seppet nevezte meg apaként, aki az első tiltakozás után mégis magához veszi a gyermeket, s nagy szeretetben felneveli. 16 éves korában Rose Franciaországban zenét tanul, Sepp pedig az akkor már lezárt Kelet-Berlinből át akarja hozni egyik háborús barátját a nyugati részre. Sajnos lebuknak, s lelövik őt. Rose egyre közelebb kerül a legjobb barátnője, Lulu családjához. Mindenki meglepetésére gyengéd érzelmek alakulnak ki a zord apa, (aki még mindig gyászolja 20 éve elvesztett feleségét), s Rose között. Össze is házasodnak, ám 1 hónap múlva meghal a férj, Rose-ra hagyva a házat és az üveggyárat. Rose hamarosan beleszeret Lulu fotóművész bátyjába, akinek azonban még tart a kapcsolata az anyja húgával. Rose eladja az apai birtok rá eső részét, majd egy tragédia miatt Budapesten kezd új életet. Itt találkozik 3 év múlva újra Jean-Philippe-pel a fiú kiállításán. Most azonban mindketten készen állnak vállalni és elfogadni a kapcsolatukat, s Rose visszatér Párizsba.