Kalandos, vicces, szerethető fantasy.
Egy fantasztikus világban játszódik, ahol az emberek mellett rengeteg más teremtmény is él: pl. orkok, kentaurok, koboldok, sárkányok, óriások, druinok stb.
Clay és társai fiatalon ezekre a lényekre vadásztak a Belvadonban, ők legendás hősök ma is. Mára megöregedtek, Clay a feleségével és kislányával boldogan él egy kis településen, Matrick király lett, és a felesége számtalan gyermekkel ajándékozta meg más-más férfitól, nem csoda, hogy elhízott és alkoholista lett. Moog varázsló, akinek a társa egy gyógyíthatatlan betegségben, a rothadásban halt meg, ő pedig azóta is a gyógymódot kutatja. Ganelon évtizedeket töltött kőszoborrá változtatva, Gabriel pedig elhagyta magát, mióta a felesége összeállt a volt ügynökükkel. A lánya, Rose ugyanolyan zsoldos lett, mint ő volt, s most veszélybe került egy druin által vezetett, szörnyekből álló sereg által ostromlott városban, ahol csak a halál vár rá. Egy jó apa ezt nem nézheti tétlenül, ezért Gábriel felkeresi Clayt, s megkéri, segítsen kiszabadítani a lányát. A teljesen reménytelen küldetésre végül összeáll a régi banda, s számtalan nehézség, kaland, küzdelem, s rengeteg csoda és segítség kíséri az útjukat. Jó szereplők, érdekes világ, fanyar humor jellemzi a regényt. Jó volt olvasni.
A 2. rész kissé véresebbre, szomorúbbra sikerült, de nagy összességben pozitív a vége.
Az egyik főszereplő Véres Rózsa, Arany Gabó (Gábriel) lánya, aki folyamatosan túl akarja szárnyalni híres apja tetteit. Bandájával, a Fabulával a turnéik során arénákban küzdenek fogságban tartott, az emberektől különböző lényekkel (szörnyekkel), s mindig ők kapják a legnagyobbat, legveszélyesebbet. A csapatukhoz tartozik Rose druin szerelme, Szabadfelhő, a sámán Barnu, aki előbb óriás medvévé, majd az anyja után farkassá sámul át harc közben. Érdekes tagja még a bandának Cura, a Tintabanya, aki idéző. A testére tetovált szörnyeket szabadítja az ellenségre a csatában. A banda menedzsere Roderick, a szatír, aki rejtegeti patáját és szarvait az emberek elől. Ehhez a csapathoz csatlakozik bárdként a másik főszereplő, a 17 éves lány, Tam, aki halott édesanyja lantjával énekli meg a csapattagok történetét. Számos esetben bizonyítja a bátorságát is, mikor íjjal, késsel vagy karddal a társai segítségére siet. Mikor az összes zsoldos az embereknek hadat üzenő "szörnyek" ellen vonul, ők egy megbízást teljesítenek. Egy gazdag özvegy kérésére elpusztítják a legendának vélt sárkányt, Sárkányfalót. Csakhogy a megbízó nem egyszerű nő, hanem a Télkirálynő, Astra, aki Gábrielt okozza a korábbi háborúban meghalt fia, Rozsdalomb haláláért. Astra feltámasztja, bábjává teszi a holtakat, így a sárkányt is, s óriási haderővel indul elpusztítani Gábrielt, Rose-t, és az egész világot. A lányát védve Gabó meg is hal, s ezek után természetesen nem élhet nyugodt családi életet Rose és Szabadfelhő sem a kislányukkal, Cinegével, ahogy korábban tervezték. Rose lesz Conthavár védelmének megszervezője, aki kitalálja, hogyan lehet megölni a veszélyes druin királynőt, s megmenteni a világot. A brutális harcban sokan meghalnak, köztük Szabadfelhő is, ám végül győzelmet aratnak az emberek s a velük harcoló szörnyek. Rose megkeresi a lányát, s ezután anyuka lesz. A banda többi tagja együtt marad, s csatlakozik hozzájuk Clay Cooper lánya is.
Ez a kötet is jól olvasható, sok harci leírást tartalmaz, időnként túl naturálisan is. Visszataszító a rasszizmus, mely belengi ezt a világot (a másfajta lények folyamatos gyilkolása, az arénában történő kivégeztetése nagyon hasonlít a való világunk embertelenségére).
A szereplők szimpatikusak, összetartásuk példamutató.
A 2. rész kissé véresebbre, szomorúbbra sikerült, de nagy összességben pozitív a vége.
Az egyik főszereplő Véres Rózsa, Arany Gabó (Gábriel) lánya, aki folyamatosan túl akarja szárnyalni híres apja tetteit. Bandájával, a Fabulával a turnéik során arénákban küzdenek fogságban tartott, az emberektől különböző lényekkel (szörnyekkel), s mindig ők kapják a legnagyobbat, legveszélyesebbet. A csapatukhoz tartozik Rose druin szerelme, Szabadfelhő, a sámán Barnu, aki előbb óriás medvévé, majd az anyja után farkassá sámul át harc közben. Érdekes tagja még a bandának Cura, a Tintabanya, aki idéző. A testére tetovált szörnyeket szabadítja az ellenségre a csatában. A banda menedzsere Roderick, a szatír, aki rejtegeti patáját és szarvait az emberek elől. Ehhez a csapathoz csatlakozik bárdként a másik főszereplő, a 17 éves lány, Tam, aki halott édesanyja lantjával énekli meg a csapattagok történetét. Számos esetben bizonyítja a bátorságát is, mikor íjjal, késsel vagy karddal a társai segítségére siet. Mikor az összes zsoldos az embereknek hadat üzenő "szörnyek" ellen vonul, ők egy megbízást teljesítenek. Egy gazdag özvegy kérésére elpusztítják a legendának vélt sárkányt, Sárkányfalót. Csakhogy a megbízó nem egyszerű nő, hanem a Télkirálynő, Astra, aki Gábrielt okozza a korábbi háborúban meghalt fia, Rozsdalomb haláláért. Astra feltámasztja, bábjává teszi a holtakat, így a sárkányt is, s óriási haderővel indul elpusztítani Gábrielt, Rose-t, és az egész világot. A lányát védve Gabó meg is hal, s ezek után természetesen nem élhet nyugodt családi életet Rose és Szabadfelhő sem a kislányukkal, Cinegével, ahogy korábban tervezték. Rose lesz Conthavár védelmének megszervezője, aki kitalálja, hogyan lehet megölni a veszélyes druin királynőt, s megmenteni a világot. A brutális harcban sokan meghalnak, köztük Szabadfelhő is, ám végül győzelmet aratnak az emberek s a velük harcoló szörnyek. Rose megkeresi a lányát, s ezután anyuka lesz. A banda többi tagja együtt marad, s csatlakozik hozzájuk Clay Cooper lánya is.Ez a kötet is jól olvasható, sok harci leírást tartalmaz, időnként túl naturálisan is. Visszataszító a rasszizmus, mely belengi ezt a világot (a másfajta lények folyamatos gyilkolása, az arénában történő kivégeztetése nagyon hasonlít a való világunk embertelenségére).
A szereplők szimpatikusak, összetartásuk példamutató.
