A könyv borítója alapján sokkal lazább történetet vártam. Mellbevágó volt egyből a kezdés: a szerető anya halála, lánya mély fájdalma. Brett Bohlinger nem csak az édesanyját vesztette el, hanem a végrendelet hatására egész addigi életét. Míg testvérei milliókat, a sógornője pedig édesanyja cégét kapta, addig ő egy évet kapott, hogy valóra váltsa a 14 éves korában írt kívánságlistáját. Csak ennek sikeres teljesítése után kaphatja meg az örökségét. Brett így rákényszerült, hogy tanári állást keressen, kutyust és lovat vegyen, lakást béreljen, jót cselekedjen, jó viszonyba kerüljön az apjával, örökre barátnője legyen a gyermekkori barátnője, szerelmes legyen, gyermeke legyen, szuper háza legyen stb. A célok elérésében nagy segítségére van édesanyja ügyvédje, aki közben a barátjává válik. Szépen lassan győzi le a korlátait, a félénkségét a szokatlantól, de rájön, hogy az édesanyja csak a javát akarta, boldoggá akarta tenni az élete megváltoztatásával. Magántanári állást vállal, egyénileg oktat olyan gyerekeket, akik ideiglenesen nem járhatnak iskolába. Különösen megszereti az anyaotthonban élő terhes lányt, aki beteg, s aki az élete árán is megszüli a kisbabáját. Olyan bizalom alakult ki köztük, hogy Brett lesz a gyámja az árván maradt pici lánynak. Több férfi után kerülő úton talál rá a szerelem, s halott apja után, aki sohasem szerette őt, megtalálja az igazit is, akiről csak anyja naplójából értesül. Felbomló régi életét és értékrendjét felváltja egy új, nyitottabb, boldogabb élet és szemlélet új barátokkal, családtagokkal, s a végére minden a helyére kerül. Édesanyja levelei adnak megnyugvást minden teljesített cél után, s erőt, kitartást a folytatáshoz.
