Eddig ez a legjobb LOL könyv, amit olvastam. Szép mondatokkal megírt regény az első, elsöprő szerelemről és a mérhetetlen gyászról. Hol könnyezik az ember, hol mosolyog olvasás közben.
A 17 éves Lennie egy szívprobléma miatt hirtelen elveszíti 2 évvel idősebb nővérét, Bailey-t akivel olyanok voltak, mint az ikrek. Imádták egymást, s Bailey megígérte a húgának, hogy sohasem hagyja el, mint őket az édesanyjuk. A nagymamájuk nevelte fel őket nagy szeretetben. Hogy lehet ezt a tragédiát túlélni, főleg, hogy kiderült, hogy Bailey gyermeket várt, s menyasszony volt. Lennie a fájdalmát csak Bailey vőlegényével, Tobyval tudja megosztani, s őrült vágyakozásuk a halott lány után helytelen közelségbe kergeti őket. Csakhogy közben új fiú érkezett az iskolába, a tehetséges, gyönyörű és lehengerlően vidám Joe, aki meghódítja Lennie szívét. Mellette újra van kedve élni és zenélni. Ám egy félreértés miatt jön a szakítás, a fájdalom, a harc a szeretett fiúért, miközben Lennie is megváltozik. Lesznek céljai, elfogadja az új, erősebb önmagát, s bár tudja, hogy a gyásza élete végéig vele lesz, el tudja fogadni a boldogságot és a jövőt.
A fejezeteket mindenféle papírra, szekrénybe írt, fába vésett emlékek, történetek, párbeszédek tarkítják, melyeket Lennie írt kettőjükről, vagy a nővérérétől, s eldugdosott, vagy eldobott mindenfelé. Ezekből még többet tudunk meg az életükről.
Ajánlom mindenkinek, fiatalnak, idősebbnek egyaránt!
