A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Gail Honeyman. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Gail Honeyman. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. október 6., kedd

Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van


Nagyon jó regény, lassan bomlik ki Eleanor története, a mély trauma, mely gyermekkorában érte, s melyet mélyen eltemetett magában. A történtek meghatározzák a jelenét. Egyedül él szigorú napirend szerint, nincsenek barátai, rokonai, csúfolják a munkahelyén. Ő azonban túllép mindenen, jól érzi magát. Mindig őszinte, ami a szívén, az a száján, hiszen már nincs vesztenivalója. Hétvégén a vodkához menekül, hogy elűzze a kéretlen gondolatokat. A komfortzónájából egy új kolléga, Raymond mozdítja ki, aki kicsit slampos, kicsit pocakos, gusztustalanul eszik, s közben még beszél is. De beszél Eleanorhoz, közösen mentőt hívnak egy eszméletlen idős férfihoz, együtt meglátogatják a kórházban, majd otthon a családja körében. Raymond elviszi az édesanyjához, aki kedvesen bánik vele. A megismert új emberek elfogadják, megkedvelik, amit ő nehezen ért meg. Az új helyzetekben sok új dolgot tanul, s miközben egy plakáton látott zenészt próbál becserkészni, lassan megváltoztatja a külsejét is. 

Eleanor Raymond hatására óriási belső változáson megy keresztül, elkezd vágyni a szeretetteljes emberi kapcsolatra, a törődésre, s rájön, hogy ő is képes ezekre. Szakít a pusztító anyukával, s képessé válik megismerni a múltjának részleteit, hiszen már van barátja, aki támogatja.