Tizennégy év felettieknek íródott Vörös pöttyös könyv. Nem tetszett.
Egy szép, ám magányos, magába forduló, túlérzékeny lány öngyilkosságát és az oda vezető eseményeket mutatja be a regény. Egy tizenévesnek lehet, hogy tragikusnak tűnnek ezek a történések, diákcsínyek, bántások, ám én nem nem így ítélem meg. A legtöbb esemény nem is vele, Hannah-val történik meg, s a valóságban némely gyerekkel durvább dolgok is megesnek, mégsem lesz öngyilkos. Baj, hogy nem volt kivel megbeszélnie a problémáit, nem volt barátnője, nem fordult a szüleihez sem, s amúgy is nagyon zárkózott volt. Az igazi fiúra pedig későn talált rá, akkor már túl elkeseredett volt, nem kért tőle segítséget, nem adott esélyt a kapcsolatnak, nem látta meg benne a kiutat. Ez az esély, ez a fiú Clay lehetett volna, neki is tetszett Hannah, csak túl gátlásos volt. A történet Hannah magnófelvételeiből és Clay kommentárjaiból áll össze. Minden vétkesnek, aki tetteivel a halál felé terelte Hannah-t, végig kell hallgatnia a kazettákat, s tovább kell adnia a soron következőnek.
Végig abban reménykedtem, hogy nem halt meg a lány, hiszen nem volt temetés, s minden jóra fordul, segítenek neki kilábalni a borús hangulatból. Hiszen olyan fiatal, előtte az élet, tele lehetőségekkel. De sajnos nem így lett.
