Egy trilógia első része, nagyon izgalmas olvasmány felnőtteknek is.
A vaskos kötetben két barátnő, Agatha és Sophie a két főszereplő. Sophie gyönyörű, szereti a ruhákat, az arckrémeket, minden csajos dolgot. Szeretne jó lenni, ezért keresi a visszataszító, magának való, temetőben lakó Agatha barátságát. Sophie készül arra, hogy a négyévente felbukkanó Gazgató őt rabolja el, hogy végre az álmodott hercegnős mesében éljen. Agatha meg akarja menteni a barátnőjét, így őt is magával ragadja a púpos árny. Hosszú utazás után a Jók és Rosszak iskolájába kerülnek, de nem úgy, ahogyan gondolták. Sophie kerül a rosszakhoz, lepusztult környezetbe, csúnya gyerekek közé, hiába bizonygatja, hogy ő a jó, Agatha pedig a gonosz, akiből majd boszorkány lesz. Agatha is kilóg a jók közül, ahol gyönyörű hercegnők és hercegek vannak csodálatos környezetben. Agatha belülről jó, mindig helyesen cselekszik, Sophie viszont minden tettével, mondatával bizonyítja, hogy önző, gyáva, rosszindulatú. Csakhogy ezt ők nem ismerik fel, folyamatosan helyet akarnak cserélni, illetve időnként vissza szeretnének kerülni a szülőfalujukba. Ők ugyanis kívülállók, ők a meseolvasók, míg a többiek valódi mesebeli családokból érkeztek. Szigorú szabályok vonatkoznak a két iskola diákjaira, például nem barátkozhatnak, Sophie és Agatha azonban "akcióikkal" rendesen megkeverik a normális működést. Az iskola a mesebeli létre készíti fel a gyerekeket, s a tanulmányi eredményüktől függ, hogy a mesében milyen lényként fognak élni: hercegként és hercegnőként, őket segítő vagy akadályozó lényként, vagy állatként.
A fordulatos, izgalmas mesében a lányok számos kalandjában vehetünk részt. Izgulhatunk Sophie folyamatos pálfordulásai miatt, mérgelődhetünk Agatha számtalan megalázása miatt, reménykedhetünk, hogy Tedros herceg megtalálja az igazi hercegnőjét, s az iskola túléli az iskolamester ármánykodását, a diákok csatáját. Agatha folyton megmenti, segíti Sophie-t, s időnként Sophie is megteszi ugyanezt a barátnőjéért. Ők végig hol jobb, hol rosszabb barátok maradnak, s a küzdelem Tedrosért, a legügyesebb hercegért is folyamatos. A Ténetész (lebegő toll) pedig írja tovább a meséket, a két lány meséjét is. A mű végén a két Sophis és Agatha újra barátként eltűnik, s gondolom, innen folytatódik majd a történet.A 2. kötet kissé nehezen indul, picit zavaros a történet. Később azonban belendül, s közelít az első kötet színvonalához. Érdekes, izgalmas ez is.
Agatha és Sophie a falujukban vannak, ahol körülrajongják őket, míg Agatha azt nem kívánja, hogy a hercegével lehessen. Ettől fogva támadások érik Sophie-t, menekülniük kell, s visszakerülnek a mesék világába, a régi iskolájukba. Csakhogy korábbi távozásukkal, ahol Agatha a herceg helyett Sophie-t választotta, átírták az addigi világot. Most lányok és fiúk iskolája van, s harcolnak, gyűlölködnek egymással. Ebben az új világban a nőknek nincs szükségük férfikra, így a hercegek is földönfutók lettek, s a fiúk iskolájában gyülekeznek. A fiúk vezetője a sértődött Tedros, s Sophie a célpontjuk. A lányok iskoláját olyan tanárnő vezeti, akit korábban kitiltottak onnan, s valójában ő irányítja az eseményeket. Mindig egy lépéssel a két lány előtt jár, s csak felhasználja őket célja elérésében. Agatha és Sophie szeretné elsimítani Tedros-szal és a fiúkkal a dolgokat, szeretnének együtt hazajutni, de ez nem sikerül nekik: Agatha tudat alatt végig Tedrosra vágyik, s a Ténetész-t sem sikerül megszerezniük, hogy végre leírja a mese vége szót. Végül a két lány újra egymás ellen fordul, Sophie az életre keltett Gazgatót választja, így Agatha visszakerül a falujába. Ám utolsó mozdulatával magával rántja a biztos halál elől kedvesét, Tedrost is.
