Ebben a regényben nagyon sok a történelmi momentum, ezért eddig nekem ez tetszett az írónő könyvei közül a legkevésbé. A jakobinus mozgalom, s a Napóleon elleni háború eseményeit követhetjük nyomon, vagyis a történet 1785-től 1815-ig játszódik. A főszereplő Mártonfi Lőrinc, Ághfay Bálint házitanítója, volt jezsuita szerzetes, gyógyító. Fiaként szereti, óvja tanítványát, a rideg, zempléni báró kisebbik fiát, ám attól nem tudja megóvni, hogy az ifjúként ne rajongjon a francia forradalom eszméiért, s ne vegyen részt a Habsburgok elleni lázadás szervezésében. Közben Bálint beleszeret a nála idősebb, házas, majd elvált színésznőbe, akit apja tiltása ellenére feleségül vesz. A családja kitagadja, s közeli rokonuk, Pálóczy Dénes fogadja be a kis családot, mely egy sántán született kislánnyal, Lottival bővül. A anyja nem tudja elfogadni a sérült kislányt, s amúgy is a férje legjobb barátjába, Szentmarjayba szerelmes, aki azonban a mozgalom elszánt híve, szerelmese. Mikor kivégzik a jakobinus mozgalom öt vezetőjét, köztük Szentmarjayt is, az asszony öngyilkos lesz. A férje, Bálint a kuftseini várbörtönben hal meg. A másfél éves Lottit Lőrinc veszi magához, s lányaként neveli fel. A kislány segít a Mesternek a gyógyításban, s megtanulja tőle a szakmát. Lány azonban akkor még nem lehetett orvos, ezért titkolni kellet Lotti képességeit. A Napóleon elleni harcokban sebesül meg egy francia kapitány, akinek az életét Lotti menti meg a lába levágásával. A férfi a gyógyulása után Lőrinc és a lány mellé szegődik, segítve, védve őket. Lőrinc mester halála után derül csak ki Lotti valódi származása, s akkor találnak egymásra párként is a francia Móriccal.
Nagyon lerövidítve ennyi a történet, ám nagyon részletes adatokat kapunk a történelmi eseményekről, a Habsburg uralkodók változásairól, az uralkodó osztály és az értelmiség szerveződéseiről, a szabadkőművesekről, az olvasókörről, a magyar színház megalakulásáról, az akkori folyóiratokról, írókról, költőkről, színészekről, Pest és Buda életéről.
