Ezt a Vörös pöttyös könyvet körülbelül a feléig nagyon szívesen olvastam. Izgalmas, fordulatos cselekménnyel, érdekes történettel, fiatal, harcos lány főszereplővel nyűgözött le. Aztán már túl sok lett a csavar, a fordulat, az újabb és újabb misztikus alakok (bukott angyalok, vámpírok, a Sátán), a veszteség a szimpatikus szereplők között. Maga az alaptörténet is elég különleges: maroknyi templomos lovag szinte kilátástalan küzdelmet vív az emberiség védelmében a gonosz, természetfeletti lényekkel. A templomosok nagyon jó harcosok, Billit is 5 éve erre nevelte az apja, mely életforma ellen ő egyre inkább lázad. A legjobb barátja Kay különleges képességekkel megáldott orákulum. Sajnos a szerelmi vonal nem tud kibontakozni a regényben: Mike-ról kiderül, hogy ő a Főgonosz, a Kay-jel kezdődő szerelemnek pedig nincs ideje kifejlődni. Nem tetszett, hogy Billi ennyi év kemény gyakorlás után sem igazán jó harcos, szinte minden konfliktusban valaki más menti meg. A jó kezdés után nagyon lehangolóvá vált a mű. A borító viszont nagyon figyelemfelkeltő, kedvcsináló.
Az olvasmányélményeimet szeretném megosztani másokkal, segítséget nyújtva a döntéshez, hogy kézbe vegyünk-e egy regényt, vagy ne, esetleg csak azért is. Az újabb sorozatrészeknél segítséget jelent a korábbiak felelevenítése - talán másoknak is.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Az ördög csókja. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Az ördög csókja. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. július 12., kedd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)