Az Arkánum krónikák 1. kötete. Sajnos nekem nem tetszett, a közepénél majdnem abbahagytam. Számomra túl horrorisztikus, időnként kissé zavaros, lehangoló olvasmány volt. A főszereplő tini lány, Evangeline (Evie) az őt segítő fiúval, Jacksonnal gyakran arrogáns, lekezelő, pedig tetszik neki a fiú. Az érzéseit és titkait mégsem bírja megosztani vele, s mindez egy állandó, feszült légkört teremt kettőjük között.
Történet: A környezet a gondtalan iskolás időszaknak véget vetve egy posztapokaliptikus világ, melyben a Villanás óta alig maradt nő, a vizek, növények eltűntek, nincs élelmiszer- és üzemanyag utánpótlás. A megmaradt emberek egy része folyadékra áhítozó zombi lett, más részük kannibál vagy rabszolga-kereskedő, illetve a nőket rabságban tartó katonai csapat tagja. Pestis dúl, hullák hevernek mindenütt. Evie-nek már régóta rémálmai vannak, hangokat hall, s ezekért anyja egy pszichiátriai intézménybe záratta. Pedig nála ez családi örökség, a nagymamája 8 éves korában megpróbálta felkészíteni a rá váró feladatra. Mert ő a Tarot kártya egyik lapja, a Császárnő, a Nagy Arkánum tagja, s rendeltetése szerint meg kell majd küzdenie a többi kártyalappal. Az ő hangjukat hallja a fejében, s párral találkozik is útközben, mikor anyja halála után a nagyanyja keresésére indulnak Jacksonnal. Evie csak apránként jön rá, hogy ki is ő, kik a többiek, mit lát a rémálmokban, s milyen különleges ereje van. S mindez egy keretes történetbe zárva történik, Evie elbeszélésből tudjuk meg az egészet, akit egy pszichopata gyilkos készül kegyetlen rabságba vetni.
Feszültségekkel, szörnyűségekkel, nélkülözéssel teli történet, ahol még az egymásért epekedő két főszereplő sem tud egymással zöldágra vergődni. Azt hiszem, én a folytatásokat kihagyom.
