Nagyon jól indul a regény. A covid járvány kitörésekor New York utcái kiürülnek. Finn orvos rezidens, s nem utazhat el az álomnyaralásra a barátnőjével, Diana-val. A lány egy nagy aukciósházban dolgozik, műtárgyakat kutat fel eladásra. A párja rábeszélésére ő elutazik egedül a Galápagos szigetekre, amit éppen a megérkezésekor zárnak le. Se szálloda, se internet, se telefonkapcsolat, se komp és repülőjárat. Egy idős asszony fogadja be a fia korábbi lakásába. Lassan telik az idő, közben megbarátkozik egy magát vagdosó lánnyal, akinek sokat segít a beszélgetésük. Lassan megszelídíti a lány mogorva apját is, aki egy farmot vezet. Felfedezi az egzotikus szigetet, s nagyon jól érzi ott magát. Aztán jön a hirtelen fordulat: Diana kórházban van coviddal, lélegeztetőgépre kellett tenni, s ő a kevés ilyen túlélő egyike, s természetesen nem utazott sehova. Lassan gyógyul, újra meg kell tanulnia járni, az izmait használni. Amit ő kirándulásnak hitt, az a jelenség sok lélegeztetőgépre került emberrel előfordult. Amíg Finn éjt nappallá téve dolgozott, Diana megváltozott. Nem hiszi el, hogy nem történt meg vele, amit ő olyan valóságosnak gondol. A megszállottja lesz, kutakodik, s felbontva a kapcsolatát, a járvány után elutazik a szigetre. Hiszi, hogy ott várja egy férfi, aki után ő is vágyakozik.
Nagyon részletes leírást kapunk a kórház munkájáról, a reménytelenségről, a vírus természetéről. De betekintést nyerünk az anya-lánya kapcsolat megromlásába, majd a felismerésbe és megbékélésbe is. Érdekes szakmákat, életsorsokat ismerünk meg.
