Ambivalens érzéseket keltett bennem ez a regény. Sokáig nem tudtam eldönteni, tetszik-e vagy sem, akarom-e olvasni, vagy sem.
A főszereplő, huszonéves Frida számomra egyáltalán nem szimpatikus a hisztis, alkoholista, tartatlan énjével, aki látszólag nem szereti a családtagjait, de pénzért mégis mindig az apjához fordul, lelki támaszért pedig az anyjához. Ha megun egy munkahelyet, felmond, vagy elfelejt bemenni és kirúgják. Ha elege lesz az itthonból, elmegy külföldre. Mindig olyan fiúba szeret bele, aki megbízhatatlan, aki elhagyja, vagy megcsalja. Rettenetes szerelmi bánatában fél évig ki sem mozdul a lakásból. Nagy szerencséje, hogy mindig vigyáz rá valaki, vagy egy kedves szomszéd, vagy hű barátnőinek egyike. Pedig szép, okos, tehetséges, csak kishitű, nem elég erős.
Nem kellene, hogy kiakadjak Frida életmódján, hiszen a regény nagyon hűen leképezi a mai fiatalok életmódját, gondolkodását, viselkedését. Végül mégis tetszett a mű, elgondolkodtató. Jó a stílusa, örülök, hogy elolvastam.
