Kedves, humoros, fiatalos, megható regény.
Az utolsó éves gimnazista Kléber magához veszi az édesanyjuk halála után 3 évre intézetbe záratott értelmi fogyatékos bátyját, Sutyit, s Párizsba költöznek. Először egy idős nagynéninél húzzák meg magukat, majd egy albérletben kötnek ki, melyen már 4 fiatal osztozik. A két orvostanhallgató, Aria és Emmanuel egy pár. Ott lakik még Aria öccse Clementin és barátja, az írópalánta Enzo is, aki fülig szerelmes Ariaba. Befogadják a két testvért, s Emmanuel kivételével hamar megszeretik Sutyit is. Sutyi egy hároméves gyerek értelmi szintjén áll, elég sok galibát okoz, állandó felügyeletre szorul. Kéretlenül mindig kimondja, amit gondol, s abban sok igazság van. Akaratán kívül tesz dolgokat, s ezzel mások sorsát változtatja meg (pl. Enzo készülő regényét Aria asztalán felejti). Sutyi állandó társa Pupák úr, egy ütött-kopott plüssnyuszi, aki önálló életet él, s állandóan rosszra biztatja, vagy megnyugtatja Sutyit. Kléber az új iskolában rádöbben, hogy csak ő szűz a fiúk közül, s két lány között ingadozva próbál tenni ellene. Végül a libanoni származású Zahra-ban találja meg a számára megfelelő társat. Iskolaidőben gond Sutyi felügyelete, ezért Kléber az új családot alapított apjától kér segítséget, aki Sutyit újra visszaviteti az intézetbe. Ekkorra már a lakótársak és Zahra családja annyira megszerették a fiút, hogy megegyeznek a felügyelet beosztásában, s eldöntik, hogy velük marad a hét végére haza hozott Sutyi. Azonban amíg Kléber lemegy kenyérért, az apja újra elviszi a fiút. Sutyi megszökök az intézetből, s napokig elveszetten kóborol a városban, rádöbbenve, hogy őt nem szeretik az emberek. Két utcalánynak köszönhetően kerül vissza Kléberhez a fiú, aki többet nem ereszti el a testvérét maga mellől.
Aki szórakoztató, mégis komoly mondanivalójú regényt szeretne olvasni, ajánlom neki.
