"Valami rohad Gentry városkája alatt..."
Ez a borítócím ki is fejezi a regény lényegét. A kisváros alatt különös lények élnek két táborra szakadva. A Morrígan által vezetett Zűrzavar Házában élők az emberek imádatából merítik az erőt (zenélnek nekik), a gonosz Úrnő által vezetett ház pedig a hétévente feláldozott kisgyermekek véréből, s a félelemből nyeri az erejét, az áldozatért cserébe pedig felvirágoztatja a várost. Hallgatólagos egyezség van az emberek és a démonszerű lények között. Az ellopott embergyerekek helyére a saját beteg kicsinyeiket rakják, akik hamarosan el is pusztulnak a számukra mérgező külvilágban. Ezek a lények ugyanis nem bírják a fém és a vér szagát, érintését, nem mehetnek megszentelt területre.
Így került a Doyle családba is piciként Mackie, akit nővére töretlen szeretete tartott életben és változtatta a csúf csecsemőt szép kamasszá. Mackie mindig kívülálló volt, igyekezett láthatatlan maradni. Ennek ellenére talált három hűséges barátot, akikre mindig számíthat. Jelenleg haldoklik, egyre sűrűbbek a rosszullétei. Kiutat, gyógyírt számára csak a hozzá hasonló lények nyújthatnak (a Zűrzavar Ház lakói), akiket ő a gitározásával tud támogatni. A gonosz Úrnőtől távol kellene tartania magát, csakhogy a jelenlegi áldozatnak szánt kislány Tate húga, akinek Mackie segíteni szeretne. Szembeszáll az Úrnővel, legyőzi, s talán egy nyugodtabb élet vár rá és a többiekre Gentryben.
Érdekes, bár kissé nyomasztó fantasy, tini hősökkel, bimbózó szerelemmel, pozitív végkicsengéssel.