Nagyon találó a könyv elején lévő jellemzés a regényről: "első pia, első balhé, első csaj, utolsó szavak" + első közeli találkozás a halállal. Miles Halter 16 éves, Floridában él szerető szüleivel. Saját döntésére iskolát és lakhelyet változtat, egy bentlakásos iskolába megy, ahová az apja is járt. A szülein kívül senkit sem hagy hátra, sem barátai, sem barátnője nem volt. Az új iskolában barátokra lel. A szobatársa, az ösztöndíjas Chip (Ezredes) veszi a szárnyai alá, az ő baráti köre: Takumi és Alaska lesznek a barátai. Számtalan balhéban vesznek részt együtt, titokban dohányoznak, isznak, füvet szívnak, borsot törnek a gazdag diákok orra alá. Együtt tanulnak, könyvekről beszélgetnek, segítenek egymásnak. Alaska egy törékeny, de belevaló lány, aki nyolcévesen elvesztette az édesanyját. Magát okolja, hogy akkor nem tudott segítséget hívni. Szinte soha nem megy haza, számtalan balhé kieszelője, igazi egyéniség, aki önpusztító életét él. Van egy barátja, akihez hűséges, de flörtjével megőrjíti a suliba járó fiúkat. Miles sem tudja kivonni magát a hatása alól, reménytelenül szerelmes belé, miközben Larával, egy szép román lánnyal is járni kezd. Egy részeg éjszaka után, mikor Alaska zaklatottan autóba ül, egyikük sem akadályozza meg. A lány halála után a barátai lázasan igyekeznek kideríteni, miért indult el a lány, s véletlen baleset, vagy öngyilkosság történt-e? Hogyan tudják túlélni a tragédiát? Mit tanulnak a túlélésről, életről, halálról? S hogyan tudják megválaszolni a dolgozatban az Alaska által felvetett kérdést: Hogyan jutunk ki a szenvedés labirintusából? Mindezekről szól a regény rengeteg filozófiai, vallástörténeti érdekességgel együtt.
